A kineziológiai és az Új Germán Medicína
A két módszer kapcsolatának nincsenek (tudtommal) hagyományai. A kineziológusok nem ismerik hivatalból az Új Germán Medicínát, legfeljebb magán emberként. A GNM (Új Germán Medicína) pedig nem alkalmazza a kineziológiát.
De muszály ennek így maradnia?!
Mindkét tudomány komoly sikereket tud felmutatni a gyógyítás terén. Mindkettőnek meg van a létjogosultsága, és tud olyat, amit a másik nem.
Nézzük meg először mi fán terem a kineziológia:
A kineziológia története
A kineziológiai tesz leírása
Mint látható, a kineziológiai teszt alkalmas arra, hogy olyan kérdésekre is választ kapjunk, amikre tudatos szinten nem vagyunk képesek választ adni. Ez több ponton is hasznos segítség lehet a GNM-ben:
- Pontosítható az orvosi diagnózis. CT nélkül (aminek a beszerzése nehéz vagy költséges, ill. a kiértékelése nagy szakértelmet igényel) megállapíthatóak a betegségben érintett szer(vek), és a betegség fázisa. Ha több szerv is érintett (pl. áttétes rák), megállapítható a kiinduló daganat helye, keletkezési ideje, így lehetőség nyílik a megfelelő konfliktus típus megállapítására.
- Lehetőség nyílik behatárolni egy konfliktus idejét, szereplőit, vagy egyéb olyan részleteit, amik segítenek abban, hogy a beteg eszébe jusson az esemény.
- A teszt segít kideríteni, vajon tényleg sikerült-e feloldani az adott konfliktust, számíthatunk-e arra, hogy egy rákos beteg végre a megoldási szakaszba lép. Krónikus gyulladások esetén különösen hasznos ez a lehetőség mert ott, folyamatos gyulladt állapotban van az érintett szerv, így nem számíthatunk a gyulladás megjelenésére, mint támpontra.
A kineziológusoknak viszont az válna hasznukra, ha a GNM elvei szerint definiálnák a keresett konfliktus típust, és meghatároznák, hogy időben mikorra datálható eseményt keresnek. Így nem tévednének el az idő útvesztőiben, hanem a közvetlen kiváltó eseményt (DHS) találnák meg, és ezzel a betegség meggyógyulna.
Más módszerrel én is próbáltam már egyes betegségek okait megtalálni, és tudom, hogy az intuitív részünk számára nem egyértelműek az okokra irányuló kérdések. Ez "bal agyféltekés", logikus, elemző gondolkodást igényel, amit ez a részünk nem ért.
Hadd világítsam meg egy hasonlattal, mire gondolok:
Tegyük fel, hogy egy baleset okának kiderítésében kérjük segítségét intuitív részünknek. Az történt, hogy egy gyalogost elütött egy teherautó, és a felelőst akarjuk megtalálni. A síkos úton a teherautó vezetője túl gyorsan hajtott, nem vette észre a gyalogost, aki lelépett a zebrára, és elsőbbsége biztos tudatában haladt rajta. A sofőr későn vette észre, és nem tudott megállni, nekicsúszott. Legyünk könyörületesek, és ússza meg a gyalogos egy lábtöréssel.
A KRESZ szerint a sofőr volt a hibás, és a balesetet az okozta, hogy nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett. Nem adta meg az elsőbbséget a gyalogos számára.
Mi van akkor, ha az intuitív részünket kérdezzük meg, ki a felelős?
Az a gyanúm, hogy ez a részünk már azt sem képes felfogni, mi az, hogy "felelős". Nem azért, mert nincs esze, hanem azért, mert ennek a részünknek a nézőpontjából nincsenek felelősök. Ő tisztán látja, hogy nincsenek véletlenek, és a gyalogos ugyanúgy megteremtette a maga részéről a lábtörést, mint a sofőr azt, hogy elüssön egy embert, vagy a teherautó tulajdonosa azt, hogy behorpadjon az autójának a motorháza.
Így aztán az intitív részünk erre a kérdésre válaszul, talán a gyalogos múltjának egy eseményét hozza fel, amely a lábtörés energiáját létrehozta, ami most manifesztálódott. Vagy a sofőr feleségét nevezi meg, aki a férjének olyan lelki problémát okozott, ami miatt a férfi nem tudott kellően odafigyelni a vezetésre. Vagy a teherautó tulajdonos valamely kis gonosz tettét halássza elő, ami azt az energiát teremtette meg az Ő életében, ami a kocsi behorpadásához vezetett.
Az az igazság, hogy minden fajta ítélkezés egy korlátolt gondolkodásból fakad. Emlékezzünk Az ember tragédiájából arra a részre, amelyben Ádám megtudja, miért ítélték halálra az akasztandó munkást (11. szín). Igaz, hogy gyilkosságot követett el, de Ádám előtt világossá váltak leki indítékai, és kifakadt:
"ÁDÁM
Áldlak, sors, hogy biróvá nem tevél.
Mi könnyü törvényt írni pamlagon -
Könnyű itélni a felűletesnek,
És mily nehéz, ki a szivet kutatja,
Méltányolván minden redőzetét.
LUCIFER
Ily elvek mellett pör nem érne véget.
A rosszat, mert rossz, senki nem cselekszi,
Az ördög is jogcímeket idéz,
S magáét véli mindenik erősbnek.
A törvénytúdós széjjelvágja a
Kuszált csomót, minek fonalait
Ezer filantróp szét nem bontaná. -"
Azt a bizonyos "kuszált csomót" nem mindig a törvény vágja ketté. Van úgy, hogy erkölcsi dogmák, vagy egyszerűen rövidlátás. De abban biztosak lehetünk, hogy mindenkinek jó oka van arra, amit tesz. Emellet, az áldozatok is csak úgy szenvedhetnek el bántást, ha előzőleg ezt megteremtik a maguk életében. Enélkül nem lehetne Őket bántani. (Ezt kezdi sejteni a victimológia.) Ezért olyan "értetlen" néha intuitív részünk, amikor felelősöket vagy okokat keresünk.
A GNM is szétvág egyfajta "kuszált csomót".
Egy -egy betegségnek sok múltbéli oka lehet. Talán azért él meg valaki megemészthetetlennek egy konfliktust, mert korábban sok bántás érte bizonyos téren, amiért különösen érzékeny az adott típusú lelki inzultusokra. Az érzékenység mögött számos régi trauma húzódhat meg. A kineziológia ezért gyakran hoz fel távoli múltbéli eseményeket, ami nagyon tanulságos lehet, de könnyen megeshet, hogy bonyolult eseményhálózatba gabajodik bele a beteg, és nem egyhamar tud akkora változást elérni, ami elegendő lenne a gyógyuláshoz...
A GNM ezzel szemben nem törődik a régmúlttal, mert minden betegségnek van egy közvetlen kiváltó konfliktusa. A gyógyuláshoz elegendő azt megtalálni és feloldani, ami legtöbbször sokkal könnyebb.