A kineziológia története

Részlet Dr.David R. Hawkins: ERŐ kontra erő-c. könyvéből.

Történet és módszertan

E könyv tartalma 20 év azon kutatásain alapul, amelyek keretében több millió kalibrációt végeztünk el a legkülönfélébb korú, személyiségtípusú és hátterű tesztalanyok ezrein. A kutatás klinikai módszerű, ezért széles körű gyakorlati jelentőséggel bír. Mivel a vizsgálati módszer az emberi kifejezési formák bármelyikére alkalmazható, sikeresen kalibráltunk különböző irodalmi, építészeti és művészeti alkotásokkal, tudományokkal, nagy jelentőségű eseményekkel és az emberi relációk bonyolult szövevényével kapcsolatban is. Az adatok meghatározásához alkalmazott vizsgálati halmaz minden idők emberi létélményeinek összességét foglalja magában.
A vizsgálati alanyok köre a világ által mentálisan teljesen normálisnak nevezettől a súlyosan beteg pszichiátriai páciensekig terjedt. A teszteket Kanadában, az Egyesült Államokban, Mexikóban és Dél-Amerikában, valamint Észak-Európában és a Távol-Keleten végeztük. Az alanyok állampolgárság, etnikai hovatartozás és vallás tekintetében igen sokfélék voltak, gyermekek éppúgy akadtak köztük, mint 90 év feletti aggastyánok, s testi és érzelmi egészségük is igen változatos volt. Az alanyokat egyenként és csoportosan is vizsgálta számos különböző tesztelő, illetve tesztelő csoport. Az eredmények minden esetben azonosak és tökéletesen ismételhetőek voltak, s így teljesítették a tudományos módszerekkel szemben támasztott legfőbb alapkövetelményt: a teljes kísérleti ismételhetőséget.'
Az alanyokat véletlenszerűen választottuk ki, majd különböző fizikai és viselkedés környezetekben teszteltük őket: hegytetőn és tengerparton, születésnapi ünnepségeken és a mindennapi munka során, örömteli és szomorú pillanatokban. Az eltérő körülményeknek azonban semmilyen hatásuk sem volt a teszteredményekre, amelyek a külső tényezőktől függetlenül tökéletesen egységesnek bizonyultak; egyedül a vizsgálati módszer változtatása okozott eltéréseket. E tényező igen nagy jelentősége miatt a későbbiekben részletesen ismertetjük a vizsgálati módszert.

Történeti háttér
1971-ben három fizioterápiával foglalkozó szakember nagy horderejű tanulmányt tett közzé az izomtesztelésről. A detroiti (Michigan állambeli) dr. George Goodheart saját klinikai gyakorlatában igen alaposan tanulmányozta az izomtesztelési módszereket, s úttörő jellegű felfedezést tett, miszerint minden egyes izom erőssége vagy gyengesége összefügg egy bizonyos, az adott izomnak megfelelő szerv egészségével, illetve betegével. Azt is megállapította, hogy az egyes izmok összeköttetésben állnak egy-egy akupunktúrás meridiánnal, s eredményeit párhuzamba állította az orvos Felix Mann-nak az akupunktúrás meridiánok orvosi jelentőségére vonatkozó megállapításaival.
1976-ban Goodheart alkalmazott kineziológiáról szóló könyve már a tizenkettedik kiadásnál tartott. Ekkor kezdte oktatni a módszert munkatársainak, emellett havonta jelentetett meg a kutatásait bemutató videokazettákat. Hamarosan mások is foglalkozni kezdtek a témával, így jött létre az International College of Kinesiology (Nemzetközi Kineziológiai Főiskola), amelynek tagjai közül sokan részt vettek az Academy of Preventive Yedicine (Megelőző Gyógyászati Akadémia) munkájában is. A szakterület fejlődéséről részletes leírás látott napvilágot David Walther 1976-ban megjelent, alkalmazott kineziológiáról szóló átfogó művében.
Kezdetben a kineziológia legmegdöbbentőbb megállapítása az volt, hogy az izmok azonnal elgyengülnek, amint a testet ártalmas ingerek érik. Ha például egy funkcionális hipoglikémiás (alacsony vércukorszintű) páciens nyelvére cukrot tesznek, a - jelzőizomként leggyakrabban használt deltaizom azonnal elgyengül. Azok az anyagok viszont, amelyek jót tesznek a szervezetnek, azonnali izomerősödést váltanak ki.
Mivel valamely izom gyengesége az izomnak megfelelő szervben lezajló kóros folyamatokra utal (amit az akupunktúrás, de a fizikális és laboratóriumi vizsgálat is alátámaszt), a módszer rendkívül hasznos eszköz lett az orvosok számára a betegségek felderítéséhez. Szakemberek ezrei kezdték használni, így gyorsan gyűltek az adatok, amelyek azt bizonyították, hogy a kineziológia fontos és megbízható diagnosztikai eljárás, amelynek segítségével a páciensnek a kezelésre adott reakciója is figyelemmel kísérhető.
A módszert számos szakterületen alkalmazták, és bár a "hivatalos" orvostudomány soha nem fogadta el, a holisztikus szemléletű orvosok széles körben alkalmazták és alkalmazzák ma is. Az ilyen orvosok egyike dr. John Diamond pszichiáter, aki páciensei diagnosztizálásához és kezeléséhez használja a kineziológiát. A módszer ezen újszerű alkalmazásának a "viselkedési kineziológia" nevet adta.
Miközben a többi szakember azt vizsgálta, hogyan alkalmazható a kineziológia a különböző allergiák, táplálkozási rendellenességek és gyógyszerhatások kimutatására, dr. Diamond ugyanezen módszerrel azt kezdte tanulmányozni, mennyire lehet kedvező vagy káros hatása egy sor különböző pszichológiai ingernek, például a művészeteknek, a zenének, az arckifejezéseknek, a hangmodulációnak, valamint az érzelmi stressznek. Kiváló tanár volt, előadásain több ezer szakember vett részt, akik azután megújult érdeklődéssel és kíváncsisággal folytatták tovább praxisukat, a módszer különböző alkalmazási lehetőségeit kutatva.
A módszer amellett, hogy széles körben alkalmazható, gyors és egyszerű, az eredmény tekintetében egyértelmű, valamint - az összes kutató által alátámasztottan - tökéletesen megismételhető. A mesterséges édesítőszer például minden vizsgálati alanynál gyenge tesztválaszt eredményezett függetlenül attól, hogy a nyelvre tették, csomagolásával együtt a napfonathoz (köldökcsakrához) szorították, vagy olyan borítékba rejtve mutatták fel, amelynek tartalmát sem az alany, sem a tesztelő személy nem ismerte. Rendkívül érdekes és lenyűgöző volt, hogy a test akkor is reagált, amikor a szóban forgó dologról az elme semmit sem tudott. Ezt a módszer használóinak nagy része maga is ellenőrizte, mégpedig úgy, hogy különböző anyagokat tettek egyszerű, számozott borítékokba, majd egy, a borítékok tartalmát nem ismerő személyt megkértek, hogy végezze el a vizsgálatot egy harmadik személyen. A megdöbbentő következtetés tehát nyilvánvalóvá vált: a test még akkor is pontosan reagál, ha az elme "tudatlan".
A teszt megbízhatósága újra és újra megdöbbentette a közvéleményt és a pácienseket, sőt magukat az orvosokat is. E könyv szerzője például az előadókörútjai során a hallgatóság ezer tagja között 500 mesterséges édesítőszert és 500 szerves eredetű C-vitamint tartalmazó, teljesen egyforma külsejű borítékot osztott szét. Ezután a párba állított résztvevők egymáson végezték el a tesztet. Amikor végül felbontották a borítékokat, a közönség örömmel ás döbbenten állapította meg, hogy a mesterséges édesítőszerre mindenki elgyengüléssel reagált, a C-vitaminra viszont izomerősödéssel. Ezek az egyszerű bemutatók sok ezer amerikai család táplálkozási szokásait változtatták meg.
Az 1970-es évek elején az orvosok (kiváltképp a pszichiáterek) általában nevetségesnek tartották a gondolatot, hogy a táplálkozásnak komoly köze lehet az egészséghez, azon belül is főképp az érzelmi egészséghez és az agyműködéshez. A Nobel-díjas Linus Paulinggal közösen írt Orthomolecular Psychíatry (Ortomolekuláris pszichiátria) című könyvünk az orvostársadalmat kivéve kedvező fogadtatásra talált a legkülönfélébb olvasói körökben. (Érdekes módon most - 20 évvel később - a könyvünkben ismertetett elképzelések már nélkülözhetetlenek az elmebetegségek korszerű kezeléséhez...)
A könyv fő mondanivalója az, hogy a súlyos elmebetegségek, mint a pszichózisok, valamint az olyan, kevésbé súlyos rendellenességek, mint az érzelmi zavarok, genetikai alapon alakulnak ki az agy rendellenes biokémiai folyamatai miatt, és ezt a molekuláris okot molekuláris szinten korrigálhatjuk is. A mániás depresszióra, a skizofréniára, az alkoholbetegségre és a depresszióra tehát a gyógyszereken kívül a táplálkozás megváltoztatásával is lehet hatni. A könyv megjelenésekor, 1973-ban, a pszichiáter-társadalom még mindig a pszichoanalízis mindenhatóságát hirdette; a műben leírtakat leginkább csak a holisztikus módszereket alkalmazó szakemberek fogadták el. Az általunk javasolt kezelési módszereket és az eredményeket gyakran a kineziológia segítségével ellenőriztük.
Klinikai szempontból azonban a legnagyobb és legmaradandóbb hatású, dr.Diamond azon munkája volt, amellyel bemutatta, hogy a test azonnal elgyengül az egészségtelen érzelmi attitűdök vagy a szellemi stressz hatására az izomválasz-tesztelési technika általa tovább finomított - és a szakorvosok többsége által ma használt - változatát több mint 15 éven át alkalmaztuk mi is. Az orvosok, de más kutatók is arra a jutottak, hogy a tesztválasz teljesen független a vizsgálati alany hitétől, intellektuális beállítottságától, értelmétől és logikájától. Arra is felfigyeltek, fogy az alany izmát elgyengítő tesztválasszal egy időben az agyféltekék működésének összhangjában is zavar mutatkozik.

A tesztmódszer
Két személyre van szükség. Egyikük (az alany) vízszintesen oldalra nyújtja karját. A másik (a tesztelő) két ujjal lefelé nyomja a kinyújtott kar csuklóját, s közben arra szólítja fel az alanyt, hogy tartson ellen ("Tarts/tartson ellen!"). Az alany ekkor minden erejével megpróbál ellenállni a lefelé irányuló nyomásnak. Ennyi az egész.
Bármelyik fél állíthat valamit, s miközben az alany a kijelentést elméjében tartja, a tesztelő lefelé irányuló nyomással ellenőrzi az alany karjának erejét. Ha az állítás negatív vagy hamis, illetve ha kalibrációjának értéke 200 alatti (ld. III. fejezetben: Tudattérkép), az alany izma elgyengül. Ha a válasz igen nagy értéke 200 fölötti, akkor az izom "erősnek" bizonyul.
Próbaképpen az alany tesztelés közben maga elé képzelheti, mondjuk Abraham Lincoln képét, aztán ennek ellenpéldájaként Adolf Hitlerét. Az előbbire erős, az utóbbira gyenge izomválaszt fog adni. Ugyanez a hatás váltható ki, ha egy szeretett személyt képzel maga elé, majd pedig olyasvalakit, akit gyűlöl, akitől fél, vagy akire komolyan neheztel.
Miután sikerült kidolgozni egy numerikus skálát - erről még bőven lesz szó -, a kalibráláshoz az is elég, ha kijelentő állításokkal behatároljuk az adott dolog (pl. könyv, szervezet, személy indítéka) 100-as helyiértékét (például "Ez a valami 100 fölötti" vagy "200 fölötti".) egészen addig, amíg negatív izomválaszt (elgyengülést) nem tapasztalunk. A kalibráció ezután tovább pontosítható: "220 fölötti?" (225?, 230?, ...) A tesztelő és az alany barmikor szerepet cserélhet, az eredmény ugyanaz lesz. Ha valaki egyszer elsajátította a módszert, akkor használhatja vállalatok. filmek, személyek, történelmi események értékelésére éppúgy, mint az élet pillanatnyi nehézségeinek "diagnosztizálására".
Amint azt az olvasó is bizonyára megfigyelte, a vizsgálati módszer lényege, hogy egy kijelentő módú állítás igaz vagy hamis voltát ellenőrzik az izomteszttel. Ha a kérdést nem ilyen formában tették fel, a válasz megbízhatatlan lesz. Nem kaphatók megbízható eredmények a jövőre vonatkozó kérdésekre sem, csak a meglévő, illetve megtörtént körülményekre és eseményekre vonatkozóan várhatók helytálló válaszok.

Igen fontos, hogy az eljárás során a résztvevők megőrizzék személytelen hozzáállásukat, nehogy negatív vagy pozitív érzelmeket közvetítsenek! A pontosság tovább növelhető, ha az alany behunyja a szemét. A háttérben ne szóljon zene!
A teszt megtévesztően egyszerű volta miatt célszerű, ha a tesztelő először maga is meggyőződik a módszer pontosságáról. A válaszok keresztkérdésekkel ellenőrizhetők. Aki már ismeri a módszert, találhat olyan trükköket, amelyekkel meggyőződhet a teszt megbízhatósága felől." Hamarosan kiderül, hogy minden alanynál ugyanazok a reakciók észlelhetők; hogy egyáltalán nem kell ismerni a szóban forgó kérdést: és hogy a válasz mindig független lesz az alanynak az adott kérdésre vonatkozó személyes véleményétől.
Igen hasznosnak bizonyult, ha a kérdések feltevése előtt a következő állítást is teszteltük: "Feltehetem ezt a kérdést." Ez lényegében olyan, mint a bejelentkezés kérése egy számítógép-terminálon: a válasz olykor "nem" lesz. Ez azt jelzi, hogy az adott kérdéssel nem szabad tovább foglalkozni, vagy meg kell próbálni feltárni a nemleges válasz okát. Lehetséges, hogy a kérdező számára az adott pillanatban lelki zavart okozna a válasz megtudása vagy annak mögöttes jelentése.
E kísérlet során a tesztalanyoktól azt kértük, hogy összpontosítsanak egy meghatározott gondolatra, érzésre, hozzáállásra, emlékre, kapcsolatra vagy életkörülményre. A tesztet gyakran nagy csoportokban végeztük, s a bemutatókon először megtapasztaltattuk a jelenséget oly módon, hogy a csukott szemű alanyokat arra kértük, hogy idézzenek fel egy olyan emléket, amikor haragosak, idegesek, féltékenyek, levertek, bűntudatosak vagy ijedtek voltak. Ebben az esetben minden alany izma elgyengült. Ezután azt kértük, képzeljenek maguk elé valakit, akit szeretnek, vagy egy örömteli élethelyzetet, ekkor mindannyian erős tesztválasszal reagáltak. A közönség soraiban ilyenkor általában meglepett mormogás futott végig, ahogy a jelenlevők belegondoltak, mivel is járhat az, amit az imént megtapasztaltak.
A következő lépésben azt demonstráltuk, hogy elég egy anyag képét felidézni az elmében, s már az is ugyanolyan reakciót vált ki, mintha az adott anyag érintkezésbe került volna a testtel. Példaként felmutattunk egy rovarirtó szerekkel kezelt almát, és arra kértük a közönséget, hogy azt nézzék, miközben tesztelik őket: valamennyiük izma elgyengült. Ezután felmutattunk egy szennyező anyagoktól mentes "bioalmát", s ahogy a közönség arra összpontosította a figyelmét, valamennyien az erős tesztválaszt adtak. Mivel a közönségből előzőleg senki sem tudta, melyik almát milyen hatás érte, sőt még azt sem tudták, hogy efféle teszt következik, e bemutatóval mindenki számára meggyőzően szemléltettük a módszer megbízhatóságát
Nem szabad elfelejteni, hogy az emberek különböző módon dolgozták fel tapasztalataikat: egyesek elsősorban az érzéseikre hagyatkoznak, mások inkább a hallásukra, megint mások pedig a látásukra. Éppen ezért teszteléskor egy személlyel, helyzettel vagy élménnyel kapcsolatban kerülni kell az oly módon megfogalmazott kérdéseket, mint: "Mit érzel X. Y. egy ...helyzet vagy ...esemény vonatkozásában?"; vagy "hogy hangzik az számodra?" vagy "hogyan látod?" Ha a kérdező azt mondja: "Képzeld magad elé ezt a helyzetet (személyt, helyet, dolgot vagy érzést)", az alany általában ösztönösen kiválasztja az élmény feldolgozásához neki leginkább megfelelő érzékelési csatornát.
Néha az alanyok - talán öntudatlanul - úgy próbálják álcázni saját reakciójukat, hogy nem a számukra legmegszokottabb élmény feldolgozási módot választják, s hamis választ adnak. Ha a tesztelő ilyen választ kap, a kérdést más megfogalmazásban kell feltennie. Az olyan páciens például, aki bűntudatot érez az anyjával szemben érzett haragja miatt, anyja képét maga elé képzelve erős tesztválaszt ad. Ha azonban a tesztelő ekkor más megfogalmazást választ, és azt kéri az alanytól, hogy képzelje maga elé az atyja iránti pillanatnyi érzelmeit, az illető karja azonnal elgyengül.
A tesztek pontossága egyéb óvintézkedésekkel még tovább növelhető: le kell például venni a szemüvegeket - különösen a fémkereteseket -, és a kalapokat, ugyanis a fejtetőre helyezett szintetikus anyagok mindenkit elgyengítenek! A tesztelt karon ne legyen ékszer, sem - ez különösen fontos kvarcóra! Rendellenes válasz esetén tovább kell kutatni, hogy mi okozza azt: lehetséges például, hogy a tesztelő olyan illatszert használ, amelyre az alany rosszul reagál, és így hamis, negatív válaszokat ad. Ha a tesztelő úgy érzi, hogy többszöri próbálkozás ellenére sem sikerül pontos választ kapnia, ellenőrizni kell, milyen hatást gyakorol a hangja más vizsgálati alanyra, mert előfordulhat, hogy egyes tesztelő személyek annyi negatív érzelmet visznek hangjukba, hogy azzal befolyásolják az eredményeket."
Paradox (fordított) reakció esetén figyelembe kell venni a vizsgált emlék vagy kép időbeliségét is. Ha az alany egy adott személy és a vele való kapcsolata képét idézi fel magában, a válasz attól is függeni fog, hogy a felidézett emlék, illetve kép milyen időszakból származik. Ha például valaki a bátyjával való gyermekkori viszonyát idézi fel, lehet, hogy másként fog reagálni, mintha ugyanezen kapcsolat mai állapotát idézné fel. A kérdéseket ezért mindig igen pontosan le kell szűkíteni.
Az ellentmondó teszteredmények egy másik lehetséges oka lehet, ha az alany olyan fizikai állapotban van, amely a csecsemőmirigy működésének valamilyen igen erős, negatív energiamező okozta elfojtásából, illetve stresszből eredeztethető. A csecsemőmirigy a test akupunktúrás energiarendszerének a vezérlőközpontja, s ha ennek a szervnek az energiaszintje alacsony, a teszteredmények kiszámíthatatlanná válnak. Ez néhány másodperc alatt könnyen orvosolható a "csecsemőmirigy ütögetés" nevű egyszerű eljárással, amit dr. John Diamond talált ki. A csecsemőmirigy a szegycsont felső része mögött helyezkedik el. Ütögessük ritmikusan ezt a területet ökölbe szorított kézzel néhány másodpercen át, közben mosolyogjunk. és gondoljunk olyasvalakire, akit szeretünk! Minden ütésnél mondjuk azt: "ha-ha-ha"! Az újratesztelés kimutatja, hogy a csecsemőmirigy dominanciája helyreállt, amennyiben az eredmények ismét korrektek lesznek."

A tesztmódszer használata a kutatásban
Az imént ismertetett teszteljárást eredetileg dr. Diamond javasolta Behavioral Kinesiology (Viselkedési kineziológia) című könyvében. Mi csak egyetlen módosítást végeztünk: a válaszokat egy logaritmikus skálára vetítettük, hogy kalibrálni tudjuk a különböző attitűdök, gondolatok, érzések, helyzetek és kapcsolatok viszonylagos erejét. Gyors módszerről lévén szó - a teszt általában alig 10 másodpercet vesz igénybe -, rövid idő alatt igen nagy adatmennyiség dolgozható fel.
A vizsgálati alanyoktól spontán módon nyert numerikus skálán az értékek a puszta fizikai létnek megfelelő 1-estől a szokványos tudatosság csúcsát jelentő 600-asig terjednek, majd azon túl 1000-ig, amely a megvilágosodottságnak már különösen magas szintje. Az egyszerű igen-nem válaszok határozzák meg az adott téma kalibrációját. Például: "Ha az egyszerű létezés értéke 1, akkor a szeretet ereje nagyobb, mint 200?". (Az alany erős tesztválaszt ad, ami igenlő választ jelent.) "A szeretet 300 fölött van?". (Az izomválasz továbbra is erős.) "A szeretet 400 fölött van?". (Az izomválasz még mindig erős.) "A szeretet ereje 500 vagy még nagyobb?". (Az izomválasz erős maradt.) A szeretet értékét végül 500-on kalibráltuk, és ez az érték megismételhető volt, függetlenül attól, hogy hány alanyon vizsgáltuk. Számos, ismételt vizsgálat eredményeként - melyek során egy tesztelő, illetve tesztelők csoportjai vizsgáltak egy-egy alanyt, illetve alanyok csoportjait - egy következetes skála rajzolódott ki, amelynek jól megfelelte
thetőek az emberi létélmény, a történelem, a közvélemény, a pszichológia, a szociológia, a pszichoanalízis, a filozófia és az orvostudomány eredményei. A skála hasonlóan jól korrelál az örök filozófiában leírt tudati rétegekkel is. A tesztelőnek óvatosnak kell lennie, s tudnia kell, hogy a kérdésekre érkező válaszok némelyike az alany számára zavarba ejtő lehet. A módszer nem alkalmazható felelőtlenül, és az alanynak mindenképpen hajlandónak kell lennie a vizsgálatban való részvételre. Sohasem használható konfrontációs technikaként! Klinikai környezetben az alanynak sohasem tesznek fel személyes jellegű kérdéseket, hacsak nem valamilyen terápiás cél eléréséről van szó. Olyan kérdés azonban feltehető, amely eleve kizárja az alany személyes érintettségét. így az adott személy pusztán eszközként fog működni a kalibrációban.
A tesztválasz független az alany testi erejétől. Az izmos sportolók gyakran teljesen megdöbbennek, amikor valamilyen ártalmas inger hatására úgy elgyengülnek, mint akárki más. Legyen bár a tesztelő törékeny, 45 kg testsúlyú hölgy, az alany pedig 90 kg feletti súlyemelő. a teszt eredményét ez cseppet sem fogja befolyásolni: a hölgy két ujjal könnyedén nyomhatja a férfi erős karját.


Alkalmazás:

(A könyv több példát említ, itt önkényesen ragadtam ki kettőt.)
Kereskedelem
Lehetőség van a gyengélkedő vállalkozás vagy üzem talpra állítására és problémáinak megoldására úgy, hogy nem kell kockázatos kísérletezésre pazarolni a forrásokat. Valamely vállalkozás teljes elemzésekor az első lepés a múltbeli és a jelenlegi kollektív motiváció, valamint a vállalkozás munkájában részt vevők képességeinek a kalibrálása. Ezt követően az is kalibrálható, hogy a sikerhez milyen szinteket kell elérnie az egyes részlegeknek. A következő lépésben hasonló módon mérhető fel az üzletpolitika, a személyzet, a termékek, a készletek, a reklámtevékenység, a marketing és a felveendő munkatársak is. Végül megvizsgálhatók a különböző piaci stratégiák - és ehhez nem kell költséges piacelemzéseket végezni -, tehát a módszerrel nem csak idő és energia takarítható meg, hanem jelentős mennyiségű pénz is. Nem árt emlékezni, hogy a kereskedelemben, akárcsak a politikában, az igazságnak homályos státusa van. Létezik egy általánosan elfogadott hallgatólagos megállapodás, amely szerint az előnyszerzés céljából tett kijelentéseket nem tekintik személyes becsületkérdésnek. A túlzó állítással, blöffel, ártalmatlan hazugsággal kapcsolatos nyugodt lelkiismeret éppúgy hozzá tartozik a piac jelenségeihez, mint az öltöny és a nyakkendő. (Sőt igen érdekes módon a kineziológiai elemzés rendszerint azt sugallja, hogy a korábban szavahihető illetőnek se higgyünk, ha az öltönyt és nyakkendőt ölt.) Így aztán számos alkalmazási lehetőség kínálkozik a mindennapi üzleti életben: például meghatározható, hogy pontos-e a számla. A manipulált számla bármely vizsgáló izmait elgyengíti, akárcsak a silány minőségű vagy kivitelű termék. A csalások és a hamisítványok könnyen kimutathatók; a módszerrel pillanatok alatt megkülönböztethető a hiteles csekk a fedezet nélkülitől, a valódi gyémánt a hamis utánzattól, s az igazi műalkotás a hami
sítványtól.

Igazságszolgáltatás és rendőri munka
Annak kiderítése, hogy egy tanú hazudik-e, nyilvánvaló fontosságú minden nyomozás során. Ugyanolyan fontos azonban annak a megállapítása is, hogy a vád nem tart-e vissza adatokat, s hogy nem befolyásolták-e az esküdtszéket (illetve, hogy az esküdtek képesek-e egyáltalán megérteni a bizonyítékok jelentőségét).
A módszer egyik legérdekesebb alkalmazása azon bűncselekményeknél merül fel, ahol nincsenek szemtanúk, és csupán a vádló szava áll szemben a vádlottéval. Az egyik legjobb alkalmazási példa prominens személyiségek szexuális zaklatással történő megvádolása. A közéleti személyiségek kínálkozó célpontot jelentenek a rágalomhadjáratokhoz, és az olyan társadalomban, ahol a sajtó - pusztán a vádlottságuk ténye miatt - eleve bűnösként kezeli a vádlottakat, azoknak is éppúgy szükségük lehet nyilvános védelemre, mint vádlóiknak.