A gyógyító hit!
Még a sebészeti beavatkozásokat utánzó placeboműtétek is sikeresek
lehetnek
Népszabadság o Dr. Nemes János o 2007. július 31.
Boldog álom - altató helyett a placebo is hat.
Merész kijelentés, de lehet, hogy nem is létezik placebo, azaz gyógyszert
utánzó, de hatóanyagot nem tartalmazó készítmény. Ugyanis a placebo hat,
és ez döntő fordulat a megítélésében: egyre inkább tudjuk, hogyan.
Ingerületbe hoz bizonyos agyterületeket; hatására felszaporodnak az ún.
neurotranszmitterek (idegi ingerületet átvivő anyagok), vagy éppen
endorfin, azaz az agy termelte fájdalomcsillapító anyag termelődik. Más
szervekben is kimutattak objektív elváltozásokat.
Az eddig sem volt kérdéses, hogy a beteg (és szervezetének!) "becsapása",
más szóval a hit, a szuggerálás gyógyít. A "fájdalomcsillapító" placebo az
esetek jelentős százalékában valóban csökkenti a kínokat, a "szívszer" hat
a mellkasi nyomásra, sőt, sebészeti beavatkozást utánzó "placeboműtétek"
is sikeresek lehetnek. Ám ha tudjuk, milyen szervi elváltozást okoz a
semmit, pontosabban csak konyhasót tartalmazó placebo, az - némi túlzással
- az egész gyógyítás filozófiájának felülvizsgálatára kényszerít orvost és
beteget egyaránt.
Tudva, hogy azonnal magamra haragítom a homeopatákat, az akupunktúrás
orvosokat és az ún. paramedicinális gyógyítás számos képviselőjét is, akik
nyilván nem placeboeffektussal magyarázzák terápiájuk lényegét, bizony
nekik is ajánlom az alábbi, a Der Spiegelben ismertetett kísérleteket.
Dr. Jon-Kar Zubieta, a Michigani Egyetem ideggyógyásza egészséges
önkéntesnek infúziót köt be az orvosi műszerekkel zsúfolt vizsgálóban. -
Mindjárt hatni fog az új fájdalomcsillapító - mondja biztatóan. És
tényleg: a korábban apró tűszúrásokkal kiváltott fájdalom a gyógyszer -
mondanom sem kell: placebo - beadását követően nyomban csillapodik. Azt
mondják, ez szubjektív érzés? Nagyon tévednek. Pozitronemissziós
tomográffal, PET-CT-vel pontosan nyomon követhető (látható!), hogy a
szervezetben fájdalomcsillapító endorfin termelődött, és az bizonyos
agyrész receptoraihoz kötődött. Hogy a szuggerálás - némileg élezve -
láthatóan hol váltott ki biokémiai hatást.
Fabrizio Benedetti a torinói egyetemen parkinsonos betegek remegését
csillapította placebóval. Ő is műszerekkel igazolta, fényképezte le,
melyik agyrészeknek változott meg a működése. A British Columbia Egyetem
kutatói a placebo hatására a tüneteket csökkentő dopamin nevű anyag
felszaporodását igazolták szintén Parkinson-kórosoknak adott placebo
hatására.
Az is elég groteszk, ahogyan egy svéd kísérletben terhes asszonyoknak
csillapították a hányingerét. A kismamák úgy tudták, hogy egy új
hányáscsillapító szüntette meg rosszullétüket. Tévedtek, még csak nem is
placebót tartalmazott a szer, hanem egy jól ismert hánytató hatására szűnt
meg a hányingerük! Hatott. Ugye, a hit hegyeket mozdít.
Schedlowski, esseni kutató tizennyolc egészséges férfinak két napig
cyclosporint, egy nagyon erős, a szervezet védekezéséért felelős,
immunrendszert gyengítő anyagot adott. Ezt adják, adták transzplantációban
is, hogy ne lökődjön ki az átültetett szerv. A kapszulákat epres tejjel
vetették be. Egy hét múlva a kísérletet megismételték. Az epres tej
ugyanolyan volt, csak éppen a kapszulák nem tartalmaztak már hatóanyagot.
A szervezet ugyanúgy reagált rá, mint az "igazi" gyógyszerre: csökkent az
interleukin és az interferon, valamint bizonyos fehérvérsejtek mennyisége
a vérben. Azaz a placebo is sikeresen elnyomta a szervezet védekező
képességét.
Nekem a legjobban az állatkísérletek tetszettek, hiszen a rágcsálóknak nem
lehet elmagyarázni, beléjük szuggerálni, milyen szert kapnak. Egy elég
kegyetlen kísérletben patkányokat cukros vízzel itattak meg, és
egyidejűleg injekcióban egy cyclophosphamid nevű mérgező anyagot is
beadtak. Az állatok fele elpusztult. Amikor a megmaradt állatok ismét
cukros vizet kaptak, de mérget már nem - közülük is minden második
elpusztult. A szervezet, vulgárisan fogalmazva: reflexesen kötötte össze a
cukros víz és a korábban kapott méreg hatását.
Végül idézünk egy, a Der Spiegelben megjelent példát
a sebészeti placebohatásról (melynek etikai vonatkozásáról tapintatosan
hallgatott a neves német folyóirat...). Bruce Moseley texasi sebész 180,
térdízületi bántalomban szenvedő betegének azt mondta, hogy a jól bevált
"kulcslyuktechnikával", azaz egy apró lyukon át az ízületbe vezetett
endoszkópos eszközzel műti meg őket. Csak éppen az altatást követően csak
a páciensek felén végezte el az operációt. A többieket, mind a 90 embert
is elaltatta, ám csupán apró bőrmetszést ejtett a térdükön, amelyet aztán
összevarrt. Az ízülethez hozzá sem nyúlt. A placebobeavatkozáson átesettek
ezt nem tudták. Kétéves nyomon követés során a két csoport terápiás
sikerében nem volt különbség. Ismétlem: a sikerben, nem pedig a
kudarcban...
Ha arra gondolunk, hogy csupán Németországban évente 190 ezer hasonló
térdbeavatkozást végeznek, akkor érdemes tovább kutatni a placebót.
Vagy inkább a gyógyszert?