Virágpor allergia

Pollenek, az ártatlan bűnösök

A pollen allergia korunk gyakori megbetegedése. Rengetegen vannak, akik tüsszögnek, folyik az orruk, ég és piros a szemük az év azon szakaszában, amikor egy-egy növény virágzik. Sokan fulladnak, asztmás rohamokat kapnak ebben az időszakban, és legtöbben azt tapasztalják, hasztalan bíznak a gyógyszerekben. Enyhülést átmenetileg igen, de gyógyulást nem remélhetnek. Legfőbb allergén a parlagfű. Pedig szegény nemhogy ártalmas lenne, hanem egyenesen áldásnak szánta a teremtő az emberek számára.

Mi okozhatja valójában az allergiát? Nem lehet a pollen az igazi bűnös, hiszen az emberek többségét egyáltalán nem zavarják a virágporok. Az allergiások sem születésüktől fogva azok, hanem azzá váltak életük egy pontján.
Az orvostudomány megállapította, a pollen allergia tüneteit az okozza, hogy az immunrendszer hisztérikusan védekezni kezd a pollenek ellen.
A gyógyszeres kezelés a védekező intézkedések tompítását célozza, azonban ezzel az immunrendszer ellen hat. Mi lehet az, ami ezt a túlzott reagálást előidézi?

Az Új Germán Medicína nem marad a test működését tekintve a biokémia szintjén. Azt vallja, minden szervi tünet mögött lelki okok találhatóak, pontosan feltérképezte az összetartozó tüneteket és lelki konfliktusokat, és megállapította azt is, hogy minden betegség két szakaszból áll. Az első az aktív szakasz, amikor a lelki konfliktus fennáll. Ilyenkor a szervezetben biologikus elváltozások keletkeznek. Ez sok betegségnél tünetmentes. A második szakasz a konfliktus megoldása után kezdődik, és általában kellemetlen, néha határozottan rémisztő tünetekkel jár. Ebben a szakaszban a szervezet felszámolja az elváltozásokat a megfelelő kórokozók és gyulladások segítségével.
Az Új Medicína szerint a légutak orrfolyásos, köhögéses, tüsszögéses tünetei a felső léguti betegségek második szakaszában jelentkeznek.

Akkor, ha az allergiás reakciókat az Új Medicína szerint vizsgáljuk, a tüneteket meg kellene előznie egy aktív szakasznak, amelyben erős stresszt élne meg a beteg. Ezután jönne a megnyugvás, elkezdődne a helyreállítási szakasz és ezzel megjelennének az allergiás tünetek.
Egy lehetséges forgatókönyv: augusztus közeledtével a beteg erősen aggódik a közelgő parlagfű szezon miatt. Az aktív szakaszban nincsenek allergiás tünetei. Közben elérkezik a parlagfű virágzás, és tapasztalja, hogy nem lett beteg, ezért megnyugszik. Elkezdődik a megoldás utáni szakasz, és azonnal megjelennek a szokásos tünetek. A parlagfű szezonban aztán felváltva aggódik (amikor éppen betegnek érzi magát) és megkönnyebbül. Az aggódás miatt aktív szakaszba lép a folyamat, ezért elmúlnak a tünetek. Ekkor megnyugszik, és újra előjönnek...
Ezt hívja az Új Medicina "ördögi körnek".

Ez a modell már megpróbálja megtalálni az okot is. Biztos vagyok benne, hogy ez a hatás is belejátszik a betegek állapotába a parlagfű szezonban (vagy más allergén pollennél). Azonban én a helyzetet ennél bonyolultabbnak látom.

Figyelve a feleségem és ismerőseim allergiás időszakban tapasztalható állapotát, a kétszakaszúság törvénye sok esetben határozottan nem teljesül. Számtalanszor tapasztaltuk, hogy igenis a parlagfű pollen megjelenésekor jelentkezett az orrcsorgás és egyéb kellemetlen tünet.

Azt jelentené ez, hogy az Új Germán Medicina téved? Ezen sokat törtem a fejem, és arra jutottam, hogy nem téved, de az allergiás folyamat nem tartozik mindenben a hatálya alá, ugyanis a levegőben szálldogáló allergének, bizonyos szempontból mérgeknek tekinthetők, és a mérgezésre nem vonatkozik az Új Medicína. De haladjunk sorban!

Tudjuk, hogy léteznek olyan maró anyagok, amelyeket belélegezve a szénanátha tüneteit produkáljuk. Gondoljunk csak a tormareszelésre, vagy a hagyma darabolására. Ha nem gondoskodunk róla, hogy elkerüljenek bennünket a felszabaduló illóanyagok, a szénanáthát megszégyenítő orrfolyással és könnyezéssel kell számolnunk. Miért?
Azért, mert a felszabaduló illóanyagok marni fogják a szem és orrnyálkahártyánkat. Erre válaszul a szervezet egyrészt mindent elkövet, hogy lemosva azokat a szövetekről megszabaduljon tőlük, másrészt a felmaródás gyors helyreállítása érdekében az érintett szövetekben helyi gyulladást hoz létre.
A pollen allergiásoknál szakasztott ez figyelhető meg. De miért? Hisz a pollenek nem mérgek? Állítják ugyan a parlagfű pollenjéről, hogy éles sarkai vannak, "agresszív" fehérjéket tartalmaz, de az emberek többsége rá sem hederít. Nem beszélve arról, hogy millió egyéb pollenre is sokan allergiások.
Végig gondolva a jelenséget rájöttem, hogy a pollen allergia (és valószínű, hogy egyes más allergiák is) azt mutatják meg nekünk, hogy az emberi lény teste és pszichés síkja nem különül el valójában annyira.

Az Új Medicínában (is) ismert az a jelenség, hogy egy traumatikus esemény alkalmával az agy a legapróbb részletekig mindent rögzít, és a későbbiekben a trauma újra éled az emberben, ha azokkal a körülményekkel találkozik, amik az eredeti trauma elszenvedésekor jelen voltak.
Klasszikus a történet a kislányról, aki mindig asztmás rohamot kapott akkor, ha egy kis fekete cicát látott. A roham a cica látványa után órákkal jelentkezett. Dr.Hamer kérdezősködésére kiderült, hogy régebben volt a kislánynak egy kis fekete cicája, amit elütött a szeme láttára egy teherautó. Valahányszor kis fekete cicát látott, újra átélte a konfliktust, aminek az aktív szakasza érezhető tünetek nélkül zajlott. Miután azonban a kislány megnyugodott és megoldás utáni szakaszba kapcsolt a folyamat, jött az asztmás roham. Ez a klasszikus forgatókönyv. De a pollenallergiánál a pollen jelenléte már tüneteket okoz! Ha a kislány esetében is így lett volna, akkor a kis fekete cicát látva, rögtön asztmás rohamot kapott volna.

A pollen allergia esetében is volt valaha egy trauma, amit átélt az allergiás beteg, és ebben az eseményben a szervezete találkozott azzal a pollennel is, amelyikre allergiás lett.
Tekintsünk az élmény egészére úgy, mint egy piaci kosárra, amelybe többféle zöldséget, gyümölcsöt és egyéb élelmiszert tettünk. A kosár egy önálló egységet képez a tartalmával akkor, ha felemeljük. Nem érezzük benne külön az alma és a zeller súlyát, csak az egészet együtt.
Ugyanígy képeznek önálló egységet a beteg számára az esemény után egy kis idővel az átélt trauma lényegi megtapasztalásai is az összes körülménnyel, a polleneket is beleértve. A részletek összemosódnak, és az egész egy homályos folt lesz a tudatalattiban. De a tudatalatti nem felejt!

Tegyük fel, hogy augusztusban történt egy csúnya dolog valakivel, parlagfű virágzás alatt. Kezdetben még tudatosan emlékszik rá, és nem zavarja a parlagfű pollenje, mert pontosan tudja, hogy mi az az esemény, ami bántja. Ekkor még a "kezében van az árú", tudja, hogy "minek van akkora súlya". Ha találkozik is a pollennel, tudja, hogy a lelki fájdalmat nem az okozta abban a bizonyos fájdalmas eseményben. Eltelik egy év. A tavalyi trauma már a tudatalatti "piaci kosárba" került. Ott már nem különülnek el a dolgok egymástól. Ha emeli az egyiket, jön vele a másik is. Ha szüksége van az almára, az egész kosarat fel kell emelni, mert csak a kosár fülét tudja már megfogni.
Kezd virágzani a parlagfű. Megjelenik a pollen a levegőben, és a tudatalattiban felrémlik az a tavalyról ott lapuló kosár, amiben benne van a parlagfű pollen emléke. Ahogy emelkedik a belélegzett pollen mennyisége, úgy kezdi érezni a kosárnak a súlyát egyre jobban a beteg. A parlagfű pollen fokozódó jelenléte a kosár egyéb tartalmát is egyre inkább felszínre hozza. Erre a szervezet ugyanazt teszi a parlagfű virágporával, mint más olyan anyaggal, ami veszélyt, irritációt jelent számára: mindent megtesz azért, hogy eltávolítsa a szervezetből. Beindítja a tisztító orrcsorgást, szemkönnyezést, tüsszögést, és a bejutott nemkívánatos anyag ellen antitesteket termel. Vagyis: immunválaszt produkál!
A pollen nem jelent számára egyebet, mint egy fokozódó kellemetlenséget (az egyre határozottabban megjelenő lelki traumát), amit el kell hárítani.

Ha más szemszögből nézzük, a pollen egy olyan méreggé vált az allergiás ember számára, ami nem a testben fejt ki kellemetlen hatást, hanem a pszichében. Ugyanakkor a test az, ami védekezik ellene.

Az allergia alakulását jelentősen elbonyolítja az Új Medicina által felfedezett kétszakaszúság törvénye. Ugyanis akkor, amikor már jelentős mértékű a tisztító folyamat, a beteg nem lesz közömbös iránta, hisz testi kellemetlenségekkel jár, a tevékenységében is gátolja és rémisztgetik is a borús kilátásokkal. Eljön az idő, amikor traumaként éli meg magát a pollennel való találkozást. Ennek az aktív szakasza alatt a tisztítás miatt szenved. Pollenmentes helyre húzódva megnyugszik, de akkor jön a helyreállítási szakasz, ami a szaglási típusú konfliktusnál szintén orrfolyást jelent.

Fulladást is kétfélét tapasztaltunk. Akkor, amikor a pollen jelen volt úgy tűnt, hogy a hörgők keresztmetszete lecsökkent, és a levegő nehezen jutott a tüdőbe. Száraz, néha sípoló hangot hallottunk. Ez megfelel a hörgő izomzatot érintő konfliktus aktív szakaszának. Ilyenkor a hörgő nyálkahártya is érintett szokott lenni, de annak nem feltűnőek az aktív szakasz tünetei. Éjszaka viszont váladékozással és köhögéssel járt együtt a fulladás. Az asztmás rohamok azért jelentkeznek rendszerint éjszaka, mert akkorára a beteg megnyugszik, a konfliktus a megoldási szakaszba kapcsol. A váladékozó "steril gyulladás" a hörgő nyálkahártya helyreállítási fázisára jellemző, a köhögés pedig a hörgő izomzat helyreállítására.

Látható tehát, hogy a tisztítási célú immunválasz és az Új Medicina szerinti betegség lefolyás keveredik egy pollenallergiás betegnél, ami nagyon zavarossá tudja tenni a képet.
Ekkor még nem is beszéltünk arról, hogy mindebbe belejátszhat az elme is elvárásaival.

Emlékszem egy esetre, amikor nyáron egy szénanáthás kollégámmal dolgoztunk a szabadban, meglehetősen gyomos környezetben. Végeztük a munkánkat szaporán, amikor egyszer csak el kezdett folyni a kollégám orra éktelenül. Később elmesélte, hogy addig semmi baja nem volt, amíg rá nem döbbent, hogy egy gaztenger közepén vagyunk, ő pedig pollen allergiás.
Aki tehát ki akar gyógyulni az allergiájából, nem árt, ha az elvárását is megváltoztatja! Ahogy Bruno Gröning tanította: engedjük el a betegséget!

Idézek két megtörtént esetet egy gyógyító barátomtól:
Egy középkorú házaspár Balatonon tölti minden nyarát. Az asszonyt nem tudják megvédeni gyermekei a durva férjtől, mert távol vannak. Minden év egyre keservesebben telik.Majd egyszer augusztusban, miután a konfliktus megoldódott, az asszonynak allergiás tünetei lettek, és hazajöttek Pestre.
Következő évben amint mentek a Balaton felé, Budapest határát elhagyva, rátört az allergiája. Mindig akkor jött elő, amikor ketten a férjével indultak a Balatonra.
Miután rájött, hogy fél a férje agresszivitásától, -amikor kettesben vannak - és ezt megfelelően tudta kezelni, elmúlt az allergiája.
Ebben a történetben is nyakon-csíphetők a sínek, amik rávisznek a konfliktusra.

Látható, hogy a fenti történetben a hölgy egy közelgő helyzetet érzékelt, aminek része volt a parlagfű pollen is. Ez összekapcsolódott benne a durva férjjel való kettesben maradással. Lehetséges, hogy akkor, ha más körülmények között találkozik a pollennel, nem lett volna gondja, de a felvázolt szituációban előkerült a "piaci kosár".
A megoldáshoz nem kellett mást tennie, mint tudatosítani a kosár tartalmát. Ezzel újra tisztázta mi az pontosan, ami veszélyt jelent. Így rehabilitálta a pollent.

Ez a barátommal történt meg:
Régebben, nyári időszakban folyt az orrom, és gyakran voltak megfázásos tüneteim is. Különösebben nem foglalkoztam vele, de egyszer délben, amikor a legmelegebb volt úgy döntöttem, hogy kigyomlálom a kert végében lévő veteményest. Meleg volt, a kiszáradt földbe beleszakadtak a gyökerek, rólam folyt a víz, gyötört a szomjúság. Csak hát akkor még abban a tudatban éltem, ha valaki valamit elhatároz, azt vigye véghez, ha kell erőn felül is. A kitartásomnak az lett a következménye, hogy elkezdett folyni az orrom, viszketett szemem, fülem, garatom, a szemem olyan lett, mint a bagzómacskáé. Elkezdtem fulladozni, köhögni, szabályos rosszullét fogott el. Ekkor húztam ki a kerítés mellett lévő parlagfüvet. A kezem feldagadt.
Besiettem a házba, azt sem tudtam hirtelen, mihez kezdjek. Végiggondoltam, hogyan kerültem ebbe a helyzetbe. A rossz döntéseim sorozata miatt. A leckét egy életre megtanultam.
Összefoglalva: semmi nem kőbevésett törvény, minden megváltoztatható.

Itt egy jelen idejű helyzet volt az, ami egyre kellemetlenebb lett, és a virágpor is részét képezte. A test a pollentől való elhatárolódással próbált elhatárolódni a túlerőltetett munkától. A bőr kivörösödése és feldagadása is elhatárolódási törekvés. A fokozódó testi kellemetlenségek eléggé "össze tudják mosni a kosár tartalmát". A barátom azonban szerencsére nem hagyta annyiban.

Több ismerősöm is van, akik úgy lettek parlagfű allergiások, hogy egyszer keményen nekiláttak kihúzgálni a virágzó parlagfüveket. Akkor szemük-szájuk telement a pollenjével, és a következő évtől tapasztalták, hogy allergiások lettek rá.
Ebben az esetben lehetséges, hogy ténylegesen a pollen miatt alakult így. A só nem mérgező, de akkor, ha egyszerre megennék egy kilót, nem biztos, hogy élve megúsznám. Szélsőséges esetben a parlagfű pollenje is lehet ártalmas. Ez nem jelenti azt, hogy az ilyen allergia nem szüntethető meg pl. azzal, ha a tudatalatti kosárkáját alaposan megszemléljük, és észrevesszük, hogy az a bizonyos pollen özön nem azonos azzal a csekély virágpor koncentrációval, amit egy átlag nyári napon beszívunk.

Az ezoterika azt állítja, hogy az allergia mögött elfojtott agresszivitás húzódik meg.
Tulajdonképpen ez is igaz lehet a legtöbb esetben. A traumás helyzetek ugyanis annak idején megkövetelték volna, hogy kiálljunk magunkért. Ehhez szükség lett volna az agresszivitásunkra, amit akkor elfojtottunk. Az agresszivitás ugyanis nem feltétlenül jelent mások ellen irányuló erőszakot. Igazából csak azt a törekvést jelenti, hogy szándékunknak érvényt szerezzünk. Ha ez a törekvés elvakultsággal és az empátia hiányával párosul, akkor lesz belőle mások iránti erőszak.
Szóval, az allergiát okozó "elfojtott agresszió" mindössze azt jelenti, hogy nem adtuk a tudtára valakinek azt, hogy terhes számunkra a viselkedése, és nem ragaszkodtunk ahhoz, hogy változtasson rajta. Az ilyen esetekben általában egy olyan személy is szerepel, aki elnyom bennünket, és nem merünk ellene fellépni, nincs erőnk a szituáció helyes kezeléséhez.
Szélsőséges helyzetben az elnyomók saját magunk is lehetünk. A gyógyító barátomtól származó második példában az elnyomó épp saját maga volt magával szemben.

Konklúzió: szerintem a megoldás az, ha megkeressük és kipakoljuk azt a bizonyos "piaci kosarat". Erre meg lehet próbálni több technikát is, de az alapkérdés az: mi az, amit nem akarok? Mit akarok elkerülni? Milyen érzés, emlék az, ami egyre jobban megjelenik bennem?

VeSa
2010-09-02