Magyar nép, magyar történelem.
Mi, akik Magyaroroszágon jártunk iskolába, többé kevésbé ugyanazt a magyar történelmet tanultuk.
Nem tudom, neked milyen össz benyomásod alakult ki népünkről, a tanultak alapján. Én a magyarokat egy pogány népnek hittem, akik Ázsiából ide vándoroltak, a majdnem üres Kárpát medencébe. Némi rakoncátlankodás után, nagy nehezen, "külföldi segítséggel", csatlakoztak a művelt nyugathoz, Európához.
A honfoglalás utáni történelmünk nem nagyon érintett meg. Háborúk, királyok váltották egymást. Voltak időszakok, amikor mi hódítottunk, máskor pedig megszálltak bennünket. Néha, kifejezetten balekok voltunk. Ilyen eset volt (a tanított történelem szerint) pl. a muhi csata, és a Napóleon elleni, győri ütközet. Úgy tanították, hogy mindkét esetben csúfos vereséget szenvedtünk.
Nagyon meglepett, amikor egy történész, külföldi forrásokra hivatkozva, egy kissé másként beszélt ezekről a szégyenfoltokról.
Szántai Lajos, egyik előadásában elmondta mekkora meglepetést okozott Mongóliában, amikor a mongolok szembesültek vele, hogy a szocialista Magyarországról érkezett küldöttség, feltehetően az értelmiség élvonalából, gyászolja a muhi csatát, történelmünk sötét foltjának tartva azt.
A magyarokon kívül mindenki tudja, hogy azt a csatát ugyan elvesztettük, de a tatárság abba roppant bele. Csak mi vagyunk, akik találgatják, vajon 1 év múlva, miért vonult ki olyan hirtelen a sereg Magyarországról? Különböző, gyenge lábon álló elméleteket gyártottak erről, de azt, amit a mongolok tanulnak történelemből, véletlenül sem hangoztatják. Nevezetesen azt, hogy a tatár sereg, egyszerűen megfutamodott a magyarok elől.
A győri csatáról, még Petőfi Sándor is lenézően nyilatkozik, holott maga Napóleon azt állította, hogy kishíjján kikapott. Addigi legnegnehezebb ütközete volt, és a vereségtől a magyar hadvezetés hihetetlen dilettantizmusa mentette meg.
Gondolom, te sem így tanultad ezeket. Vajon mi az, amit még elhallgatnak, vagy elferdítenek, és miért?
Átemeltem ide egy írást, ami a Kárpát Medence történetének két változatát állítja párhuzamba. Az egyik az, amit mi, magyarok vallunk (mármint államilag támogatott, hivatalos történelem), a másik az, amit egyes nyugati források allítanak róla.
A Kárpát Medence történelme, újratöltve
Nem vagyok történész. Ugyanakkor úgy érzem, a magyar nép identitás tudatán sokat lendítene, ha megismerné hiteles történelmét. Az alábbi linken elérhető hanganyagok segítenek ebben. A minimum, hogy megrepesztik annak a tudati inkubátornak a falát, amelyben eddig tartottak bennünket.
Előadások a Szent Koronáról, történelmünkről.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem nacionalista érzület motívál, amikor ezt a témát szóba hozom. Van okom azt hinni, hogy a világ egy hatalmas változás küszöbén áll, és azt is van okom hinni, hogy ebben a változásban komoly szerepe lesz a magyar népnek. Ahhoz, hogy helyt tudjunk állni, nem árt, ha tudjuk, valójában kik vagyunk. És ehhez az önazonosításhoz a történelem megismerése is hozzátartozik.
Az ember önazonosításának egy rétegét a nemzeti identitás alkotja. Akkor, ha leértékelik nemzetét, leértékelik az egyént is, ami az elnyomás egy alattomos fajtája. Ez gátja lehet annak, hogy EGÉSZ emberként, EGÉSZ-séges, kiteljesedett életet éljen. Vállalva és harmonikusan alakítva az életét saját belső iránytűje szerint. E helyett elveszi az energiáját az, hogy próbálja helyreállítani helyes önértékelését.
Úgy gondolom, hogy a világnak EGÉSZSÉGES magyarokra, EGÉSZSÉGES olaszokra, EGÉSZSÉGES franciákra stb. van szüksége. Ezért hibát követ el az, aki bármelyik nemzetet a másik fölé helyezi.
Minden nemzet egy-egy drágakő a Föld nevű, hatalmas és gyönyörű ékszeren. Mindegyiknek, méretétől függetlenül fontos, pótolhatatlan helye van ott. Hadd ragyogjon hát mindegyik teljes fénnyel, megutatva igaz önvalóját. Mi pedig gyönyörködjünk bennük, és ne rangsoroljuk Őket. Itt az ideje, hogy kinője a világ ezt a régi, gyermekes szokást! Nem gondolod?