Mély, belső átalakulás
Ha egy igazán hasznos könyvvel találkozom, azt meg szoktam venni. Részint azért, mert egy könyvet hatékonyabban fel tud dolgozni az ember. Elláthatja széljegyzetekkel, aláhúzásokkal, és nincs helyhez kötve olvasás közben. Részint viszont azért, mert az író és a kiadó megdolgozott azért, hogy az illető könyv a nagyközönség elé kerülhessen, amiért megilleti őket az eladásból befolyó pénz.
Az alábbi könyvvel is ez a helyzet. Mindenkinek tudom ajánlani. Úgy tűnik, a Librinél kapható: Mély, belső átalakulás
Az alábbi részt saját szórakoztatásomra tettem fel az oldalamra, hogy bárhonnan elérhessem, ha
olvasni szeretném. Mivel a mások általi elolvasás lehetséges, hogy szerzői
jogot sért, senkinek sem javaslom azt!
Részlet Connirae Andreas
és Tamara Andreas: Mély, belső átalakulás-c. könyvéből.
Bevezetés
MEGTALÁLJUK A BELSŐ FORRÁS FELÉ VEZETŐ UTAT
A szél a tó fölött fúj, s felzavarja a víz felszínét.
Így nyilvánul meg a láthatatlan látható hatása.
- I Csing - A Változások Könyve; Benső igazság
Ez a könyv a magunkban legkevésbé kedvelt viselkedések, érzések és reakciók megkeresésére szólít, hogy azok rendkívül gyógyító és felemelő, személyes belső utazásra vihessenek létezésünk legmélyébe. Ezt az utazást hívjuk mély, belső átalakulásnak.
A mély, belső átalakulás módszere természetesen alakult ki, miközben legjobban kedvelt tevékenységemet űztem; kutattam - egészen a szavak, gesztusok és arckifejezések szintjéig -, hogy miképpen élik át az emberek a világot. Húsz éve kutatom, tanu1mányozom a személyiségfejlesztés és -változás területét, s ezalatt sokféle módszert próbáltam és fejlesztettem ki, hogy hatékonyan hozzásegítsek másokat nem kívánt viselkedésük megváltoztatásához, érzelmi bajaik gyógyításához és céljaik eléréséhez. Ezeket a módszereket könyvek sorozatában tettem közzé; közülük néhányat férjemmel, Steve Andreas-szal együtt írtam vagy szerkesztettem. Olvasóközönségem eddig jórészt hivatásos terapeutákból, tanácsadókból, oktatókból és más segítő hivatású emberekből állt. Ez a mostani könyv más. Mindenkinek szól, aki mély, belső átalakulást szeretne életében elérni.
"Mind személyesen, mind hivatásomat tekintve nagy áttörés számomra az ebben a könyvben bemutatott anyag, s hiszem, hogy a személyiségfejlesztés, a terápia és a pszichológia berkeiben is az. Ahogyan pácienseimmel és saját magamban felfedeztem és kifejlesztettem a mély, belső átalakulás módszerét, csodálat és tisztelet fogott el a tapasztaltak iránt. Erős átalakulás állapotai jelentkeztek természetes módon: ezeket legmélyebb állapotoknak neveztem el. Úgy tűnt, az ilyen tudatállapotok azonosak a transzcendens vagy spirituális élményeknek nevezett állapotokkal, melyekre sokan törekednek különféle szellemi hagyományok keretében. A mély, belső átalakulás gyakorlása során ezek az állapotok nemcsak ideiglenes jó érzést hoztak, hanem új "központból" élt élet alapjaivá is váltak.
Az említett élmények meglepő és váratlan módon jelentkeztek. Nem állt szándékomban spirituális felhangokkal rendelkező módszert kifejleszteni. Alapjában véve úgy gondoltam, az a szféra túl van az általam megismerhetőn, ezért nem is érdekelt túlságosan. Célom egyszerűbb volt. Olyan folyamatot akartam kifejleszteni, amely elég mélyre hatol élményeink belsejébe ahhoz, hogy életünk látszólag apró ügyecskéitől kezdve a legfontosabb létkérdésekig mindenre hasson. A magam számára is, pácienseimnek is valami olyat akartam, ami minden addigi általam ismert módszernél mélyebbre visz.
E kutatás során azt a feladatot állítottam magam elé, hogy olyanoknak segítsek, akiknek komoly gondjukat eddig még nem siker ült megoldaniuk. Némelyek már évek óta igyekeztek megváltozni, de sikertelenül. Az általuk felhozott bajok a krónikus fájdalomtól és a gyermekkorban elszenvedett sérülésektől kezdve a kényszeres evésen át a dührohamokig, a szexuális zavarokig és személyi függőségig terjedtek. Volt olyan probléma is, amit nem könnyű osztályba sorolni, mint például annak az embernek az esete, aki úgy érezte, mindig visszatartja magát képességeinek teljes kibontakoztatásától. Átlagos szemszögből ítélve minden jól ment neki, de volt egy belső része, amely butának érezte magát, és nem volt meg az önbizalma ahhoz, amit az illető akart.
Belső sejtésemet követve haladtam abba az irányba, amelyet nemsokára te is megismerhetsz, ahogyan könyvemet olvasod. Kiindulópontom a személyiség valamely korlátja volt, amelyben egyszerű és egyben leírhatatlanul gyengéd módszerrel egyre mélyebbre hatolva, egyszer csak az élmények olyan szintje bukkant elő magától, amely minden addig általam ismerten túltett.
Miközben azt kerestem, hogy minek a segítségével alakíthatnám át az ilyen sorsproblémákat, eredeti céljaimon messze túltevő módszerre bukkantam. A legtöbben, akiket végigsegítettem ezen a folyamaton, elérték a kívánt eredményt -vagy a teljes változást, vagy jelentős lépést a kívánt irányba. De túl ezen, ilyen képeslapokat és leveleket írtak utána: "Hát ez maga a csoda!", vagy "Minden megváltozott!" Egyvalaki, aki nem érte el, amit akart, így írt nekem: "Valami jobbat értem el, valami leírhatatlanul csodálatos történik velem!"
Meglehetősen átalakította a bennünk rejlő spirituális természetről vallott nézeteimet az, hogy eme hihetetlenül erős legmélyebb állapotokat minden belső részem középpontjában és másokban is felfedeztem. Számomra nem hit kérdése, hogy szellemi természetünk van - egyszerűen ezt tapasztaltam. Ugyanakkor nyilván lehet, hogy te majd más szavakkal akarod leírni saját élményeidet. Nem kell spirituális hiedelmeket magadévá tenned ahhoz, hogy neked is használhasson a mély, belső átalakulás. Amikor ezt a módszert alkalmazzuk egyéni gyógyításra vagy tanfolyamon, többnyire nem is beszélünk arról, hogy miféle élményt várjon az ember. Egyformán jó eredményt érhet el az, aki spirituális kifejezésekkel írja le élményét, és az, aki más, saját magához illő szavakat választ.
A mély, belső átalakulás gyakorlatának kifejlesztése során szerencsém volt, hogy húgom, Tamara Andreas a folyamat megtanulásában is és a másoknak való megtanításában is velem tartott. Mind saját élményei, mind pácienseivel és az általa vezetett tanfolyamokon szerzett tapasztalatai sok mindennel gazdagították a módszert és ezt a könyvet.
A személyiségfejlesztés kutatásának berkeibe a neurolingvisztikus programozásból, vagyis az NLP-ből érkeztem. E ragyogó, hathatós kommunikációs és személyiségfejlesztő modellt John Grinder nyelvészprofesszor és Richard Bandler számítógép-programozó fejlesztette ki a hetvenes évek elején az emberi képességek teljes kibontakoztatására. A mély, belső átalakulás gyökerei benne rejlenek az NLP-s megközelítésben és számos módszerben, melyeket Bandler, Grinder és mások fejlesztettek ki az évek során. Nagyon hálás vagyok, hogy ennyi jó tanár munkásságára volt szerencsém építeni, s úgy érzem, az NLP világa tette számomra igazán könnyűvé, hogy elég mélyre hatoljak a mély, belső átalakulás gyakorlatának kifejlesztéséhez.
Az NLP-t a múltban sokan bírálták, mondván, hogy túl "tudatos" és "manipulatív", ami igaz lehet akkor, ha valaki így alkalmazza. A mély, belső átalakulás túlvisz minket a tudaton, túl a manipuláció fogalmán, az egység és a béke élményét felidéző, általánosan vágyott tudatállapotokig.
E könyvben sorakoznak a módszert alkalmazók beszámolói, beszélgetések és bemutatók - ez utóbbin azokat a jegyzeteket értem, amelyek leírják, ahogyan én vagy Tamara egy pácienssel, vagy tanfolyamra jött emberrel elvégezzük a gyakorlatot. Minden személyes változásról szóló beszámolót szinte szó szerint idézünk. Bár a diszkréció megőrzése végett a neveket és bizonyos külső tényezőket megváltoztattuk vagy kihagytuk, mindig vigyáztunk arra, hogy hűek maradjunk az eredeti jelentéshez. Sokan annyira fellelkesedtek a változásokon, hogy terjedelmesebb beszámolókat írtak nekünk, mint amit ebbe a könyvbe belefoglalhattunk. A gyakorlat bemutatásának jegyzőkönyveit, az írott szöveg könnyebb érthetőségének és felhasználásának követelményeit szem előtt tartva, átszerkesztettük. Teljes, minden szerkesztéstől mentes bemutató gyakorlatokat magnószalagon és videón őrzünk és ajánlunk fel az érdeklődőknek.
Talán feltűnik, ahogyan a bemutató gyakorlatokat olvasod, hogy különleges nyelvi mintákkal élünk és nagyon konkrét módon fogalmazunk. E bemutatók során a szünetet három ponttal jelöltük. Ilyenkor időt hagyunk a gyakorlatot végző embernek, hogy feldolgozza az információt, és tudattalanul beépítse a változásokat. E szünetek többnyire csak néhány másodpercig tartanak, néha azonban több percig is. Közben figyeljük az arckifejezést és az arcszínt, a lélegzés mintáját, a mozdulatokat. Ebből tudjuk, hogy mikor folytathatjuk. Az is segít, hogy nagyon "ráhangolódunk" a páciens állapotára.
E szóbeli és szavakon kívüli finomságok ismerete hozzátartozik ugyan a folyamat elősegítésének művészetéhez, de nem nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a mély, belső átalakulás jótékony hatásait élvezhessük. Magnószalag és videó segítségével emberek százai végezték el ezt a gyakorlatot, s azt jelezték, hogy elérték céljukat. Hogy a legjobb eredményekhez juthass, amikor saját magad csinálod a gyakorlatot, fontosnak tartjuk, hogy szóról szóra ragaszkodj a könyvben megadott konkrét nyelvi kifejezésekhez, s gondosan betartsd az utasításokat. Később, amikor már az ember többször elvégezte a mély, belső átalakulást, észreveszi, hogy ösztönösen megalkotta a saját tempóját és mintáit.
Ha még többet szeretnél ezekről a nyelvi mintákról megtudni, valamint arról, hogy miképpen és mikor használjuk őket, lapozz bele a forrásmunkák jegyzékébe a könyv végén. Könyvek, videók és magnószalagok nagy választékát kínáljuk, s rendszeresen tartunk tanfolyamokat és képzést az egész világon.
E gyakorlatok végzése közben legyünk magunkkal kíméletesek és türelmesek! Többnyire évekig tartott, amíg nemkívánatos viselkedésmintáinkat, érzéseinket és reakcióinkat jó okkal kialakítottuk, és ezt szeretnénk tiszteletben tartani. Üdvözöljük magunkban azokat a részeinket, amelyeket meg akarunk változtatni - hiszen hamarosan legerősebb és legsegítőkészebb szövetségeseinkké válnak.
Connirae Andreas
Első rész
A TERÜLET FELTÉRKÉPEZÉSE
A mély, belső átalakulás nyitja
1. fejezet
MEGKEZDJÜK AZ UTAZÁST
Ne mondd, hogy nem történhetik ilyen változás!
Hatalmas szabadság élhet bensődben. Ha egy cipót
kenyérruhában az asztalra teszünk, csak tárgy,
de az emberi test belsejében életörömmé változik!
-Rumi
Ha el akarunk jutni valahová, a térkép minőségén múlhat, hogy könnyedén odaérünk-e a célhoz vagy reménytelenül eltévedünk. Mondjuk, egy ismerősünk rajongva mesél egy vendéglőről, ahol csodálatos az étel, barátságosak a felszolgálók és az ár is megfizethető, mire elhatározzuk, hogy odamegyünk. Megkérdezzük ismerősünket, hogy hol is van a vendéglő.
Ismerősünk erre azt mondja: "Egyszerűen képzeld el magad előtt tisztán a vendéglőt! Tegyél ki egy cédulát a hűtőszekrényed ajtajára és írd rá: »Könnyedén és örömmel megtalálok minden vendéglőt, amit csak akarok!« Csak ennyit kell tenned!"
Ez így talán sületlenül hangzik, de mi van akkor, ha a cél "önmagam elfogadása"? Mi van, ha olyan belső teljességet akarok elérni, amilyet még sohasem éltem át? Akárcsak az említett vendéglős példában, hallottam már róla eleget, de nem jártam még ott, és nem tudom, hogyan jutok oda. Sokunknak mondták már: "Egyszerűen csak csináld! Csak fogadd el önmagad!" Ez egy kicsit olyan, mintha minden útbaigazítás nélkül azt mondanák: "Egyszerűen menj el a vendéglőbe!"
Vagy mi lenne, ha így felelne ismerősünk, amikor megkérdezzük a vendéglő hollétéről: "Mielőtt megtalálhatnád azt a vendéglőt, hónapokig - sőt, lehet, hogy több évig is - gondolkodnod kell azon, milyen rosszul főzöl! Fel kell derítened annak az okát, hogy miért nem szereted a saját főztödet, és mitől támadt késztetésed, hogy ebbe a vendéglőbe menj! És azt is meg kell értened alaposan, hogy mitől lettél ilyen csapnivaló szakács!" Hát ez még az előzőnél is ostobábbnak tűnik. Hiszen nekünk csupán útbaigazításra van szükségünk! Hogyan jutunk el az étterembe?
Az önfejlesztő iskolák jó része hasonlóképpen arra buzdítja az embert, hogy éveket töltsön problémáinak alapos megismerésével. Gyakori a hiedelem, hogy ha eléggé kimerítően megértjük a problémát, az magától eltűnik. Pedig túl gyakran az a helyzet, hogy értjük ugyan a bajt, de az mégis megmarad. A mély, belső átalakulás célja nem az, hogy megértsük gondjainkat, hanem az, hogy arra a belső helyre jussunk el, ahol a problémák átalakulnak. Ez a könyv gyakorlati utasításokat ad ehhez, mindenki által érthető, könnyen alkalmazható lépések formájában.
A mély, belső átalakulásnak semmi köze a "pozitív gondolkodáshoz", sem vakon szajkózott hittételekhez. Sokan próbáltuk már puszta akaraterővel legyőzni korlátainkat egyszerűen másképp próbáltunk érezni vagy cselekedni, vagy állandóan hajtogattuk magunkban, hogy igenis megváltozunk. Így kívülről közelítjük meg magunkat. Mintha a felszínen próbálnánk megváltozni, anélkül, hogy érintenénk a probléma lényegét. Mintha aszpirint vennénk be a csonttörés gyógyítására. Lehet, hogy egy darabig jobban érezzük magunkat tőle, de ha nem teszünk valamit annak érdekében, hogy a csont rendesen össze is forrjon, ez a jó érzés bizony nem tart sokáig.
Ezzel szemben a mély, belső átalakulás legbelü1ről hat a külső felé. Egyszerű, lépésről lépésre leírható gyakorlatok sorozata, amely elősegíti, hogy nem kívánt viselkedéseinket, érzéseinket és reakcióinkat könnyen, gyorsan megváltoztassuk, és folyamatosan átéljük a mély, belső átalakulásból természetesen fakadó életörömöt.
A forrás felfedezése
Nem lenne-e szép, ha a teljesség és megelégedettség érzése vonulna végig életünk mélyén, akár jól mennek pillanatnyilag a dolgaink, akár nem? Amikor az életünk sínen van, többnyire jól érezzük magunkat. De lehet-e erőforrásokat találni azokra az időkre is, amikor úgy tűnik, minden szétesik? Lehet! Tudjuk, hogy lehetséges, mert mi magunk már átéltük, és pácienseink, tanfolyami résztvevőink százai is visszajelezték, hogy egyre több ilyen élményük van. E könyv arról szól, hogy miként fejleszthetünk ki és tarthatunk meg belső, mély én-érzést, jó érzést, teljességet és talán még azt is, hogy valami rajtunk túlival kapcsolatot tartsunk, ami bármiféle nehézség közepette éppúgy éltet, mint a könnyebb időkben. 11indannyiunk számára elérhető ez a belső teljesség és egységesség, ez az erős, hatalmas tartalékokkal rendelkező mély én, ami belső erőnk forrása.
Mindannyian szomorúak vagyunk néha, idegesek, dühösek, túl érzékenyek - ilyen az emberi lét. De még az ilyen rossz időszakokban is lehet alapvető jó érzésünk magunkkal kapcsolatban. Tudhatjuk belül, hogy megvannak az erőforrásaink a viharok átvészeléséhez, és alapvető optimizmussal készülhetünk arra, hogy nehézségeink legyőzéséből nemcsak sértetlenül, hanem bölcsebben és erősebben is kerülünk ki.
Mindannyiunknak vannak személyes korlátai, és valamennyien küzdöttünk már azért, hogy legyőzhessük ezeket. Bizonyos korlátoknál úgy tűnhet, hogy hiába próbálunk meg mindent, mégsem szabadulunk tőlük. És lényünknek azoktól a részeitől, amelyeket nem kedvelünk, többnyire elfordulunk. Megpróbáljuk félresöpörni a nem kívánt érzéseket. Megpróbálunk "pozitívan" gondolkozni, és megkíséreljük arrébb lökni a "rossz" gondolatokat. Az ilyen megközelítésből nemigen születik természetes, tartós változás. Belső forrásunkhoz ugyanis éppen a korlátainkon át vezet az út.
A mély, belső átalakulást arra használhatjuk, hogy megváltoztassuk életünk nagy nehézségeit; saját magunkat bajba keverő viselkedésmintáinkat, érzéseinket vagy reakcióinkat. A könyvben idézettek közül sokan olyan problémákból indultak ki, amelyekkel már évek óta küzdöttek. Ez a folyamat hozzásegít, hogy korlátaink automatikusan a mélyen érzett én felfedéséhez, kiszabadításához vezessenek. Miközben gátjainkat feloldjuk, erőteljesen táguló, átalakulásban levő új, mély önmagunk érzését éljük meg. További jó hír, hogy magát a folyamatot szinte mindenki igen kellemes élményként éli át. Noha ez a gyakorlat sokunknak lehetővé teszi a maradandó, gyors változást; azok hozzák ki belőle a legtöbbet, akik rendszeresen művelik, és ahogyan tovább alkalmazzák ezt az eljárást, tudásukat egyre mélyítik.
A változások, amelyek e könyv olvasása közben és a gyakorlat végzésekor jönnek létre, finom, belülről induló megnyílás formájában jelentkeznek. Nem újabb utasítást kapunk arra vonatkozóan, hogyan "kell" viselkednie a "megvilágosodott" embernek. Nem is arról van szó, hogy megtanulnánk "pozitívan" gondolkodni magunkról, hanem arról, hogy egyre jobban abból a belső természetből indul ki életünk, ami igazán vagyunk. A bennünk már meglévő bölcsességet és igazságot tárjuk fel. Ahogyan többször is végigcsináljuk a gyakorlatot, bizalomra teszünk szert: megtapasztaljuk, hogy a belső forráshoz eljutván a köznapi értelemben vett "jóságon" messze túltevő természetet fedezünk fel.
Al Huang, a híres Tai Csi-tanár szerint éppen e jelleg felfedezése a Tai Csi célja:
A Tao sok alapelve megnyilvánul a Tai esi gyakorlása folyamán. Az egyik ilyet a "pu" szóval jelöljük, amely az eredeti anyagot jelenti, mielőtt megváltoztatnánk, faragnánk, megcsiszolnánk, kifényeznénk. A "pu"-t néha a "faragatlan tömb" kifejezéssel fordítjuk. Ez a művészi formába faragás előtti nyersanyag, a változtatás előtt meglévő lényeg. Ismerjük meg a fa rétegződését, mielőtt hozzálátunk a faragáshoz! A pu az alapvető, valódi, csiszolás és festés előtti énünk alapanyaga. Fedjük fel alaptermészetünket, mielőtt mindenfélét ráhalmoznánk! Ne hagyjuk, hogy elvakítsanak a külsőségek és elveszítsük a belső faragatlan tömböt! Ahányszor csak gyakorolni kezdünk, találjunk rá erre a minden faragástól mentes eredeti fadarabra, az emberi test alapvető létének érzésére, az egybetartozás érzésére! Többnyire csak magyarázzuk magunknak, kik vagyunk, ahelyett, hogy hagynánk előbukkanni a pu-t.
Mi az a „mély én”?
Ebben a könyvben módszereket ajánlunk, hogy az általunk mély énnek vagy mély önmagunknak nevezett valami teljesebb érzését érjük el. Általánosan ismert ez a fogalom, és sok néven ismerik: belső lényegünk, képességeink teljes tárháza, önmegvalósítás, az igazi én, a Felsőbb Én, a bennünk rejlő Isten, a lélek, hogy csak egy néhányat említsek.
Akkor élem életemet mély önmagamból, amikor:
- Teljes vagyok, béke van bennem, jól vagyok, szeretetet érzek, életszerűséget élek át.
- Szilárdan állok a földön, testemben teljesen benne vagyok, érzékelem központomat.
- Teljesen érzékelem testemet és érzelmeimet.
- Tisztán érzékelem a világot.
- Tudom, hogy mit akarok.
- Értékeimmel összhangban viselkedem.
- Könnyedén megvalósítom érdekeimet, és közben mások érdekeit is tiszteletben tartom.
- Jónak érzékelem magamat.
- Tudom, hogy ki vagyok, nem csak azt, hogy mit csinálok, hogyan érzem magam, vagy mim van.
- Erőforrásaim vannak. Választhatok, hogyan érzem magam, és mit cselekszem.
A mély én eme leírása a legtöbb emberre illik, s mivel mindnyájan egyediek vagyunk, lehet, hogy mindegyikünk máshogyan írja le ezt az élményt. Ha valaki e szavakat olvasván azt mondja: "ez mind jól hangzik, de nem vagyok biztos benne, hogy pontosan mit is jelentenek e szavak" - minden rendben. A könyvben leírt módszer használatával a mély, belső átalakulás élményéhez juthatunk el, ami összeköt mély önmagunkkal.
A mély, belső átalakulás eredményei
A legtöbben lényegesen
közelebb jutnak a következő célokhoz, valahányszor csak gyakorolják a mély,
belső átalakulást. A lista átolvasásakor jelöld meg azt, amire leginkább vágysz!
Mivel ez a folyamat kiszabadítja a mély ént, az élet minden oldalára jó hatással
van. Amikor belső éned bölcsessége előbukkan, magadtól észreveszed majd, hogy
új lehetőségeket választhatsz életed sok területén.
Érzelmek
- Képesek vagyunk arra, hogy az érzelmek teljes skáláját átéljük.
- Nem ragadunk bele minduntalan egy bizonyos érzelembe, hanem érzelmileg hajlékonyak vagyunk.
- Nyomasztó, korlátozó érzelmeink feloldódnak.
- Tudjuk, hogy érzelmeink illenek a mostani körülményekhez, nem pedig megoldatlan múltbéli gondok fejeződései.
- Érzelmeink támogatják és szolgálják tetteinket.
- Alapvetően jól érezzük magunkat, meg vagyunk békélve a világgal.
Szokások, más
viselkedés minták
- Választhatunk, hogy teszünk-e olyat, amire eddig belülről kényszerültünk.
- Könnyebben változtatjuk viselkedésünket.
- Viselkedésünk összhangban van értékrendünkkel.
Emberi kapcsolatok
- Elfogadjuk magunkat és másokat, ahelyett, hogy versenyezni akarnánk.
- Szabadon ki tudjuk fejezni vágyainkat és céljainkat, és követhetjük azokat, miközben mások szükségleteit és vágyait is számításba vesszük.
- Jól megvagyunk az emberekkel.
- Emberi kapcsolatainkat ápolhatjuk, közben mégsem érezzük azt, hogy másoktól függünk.
- Másokat úgy fogadunk el, ahogy vannak.
- Bízunk az emberekben, amikor ez helyénvaló, ugyanakkor korlátaikat is számításba vesszük.
- Azokban a kérdésekben, amelyekben van választási lehetőségünk, képesek vagyunk felelősséget vállalni döntéseinkért, és elfogadjuk életünknek azokat a területeit is, amelyeket nem tudunk irányítani.
- Jól érezzük magunkat, akár ránk figyelnek, akár másokra.
- Keressük az igazságot, ahelyett, hogy folyton a saját igazunkat bizonygatnánk.
- Megbocsátjuk a magunk és a mások hibáit, korlátait, s tanulunk belőlük.
- Jól érezzük magunkat, függetlenül attól, hogy mások mit hisznek rólunk.
- Őszintébbek vagyunk magunkkal és másokkal.
- Együttérzőbbek, kedvesebbek vagyunk mások iránt.
Önkép és fejlődés
- Kedvesebbek vagyunk magunkkal, jobban együtt érzünk önmagunkkal.
- Egyre inkább olyanná válunk, amilyenné szeretnénk.
- Becsüljük önmagunkat.
- Eléggé biztonságban érezzük magunkat ahhoz, hogy a visszajelzést elfogadhassuk.
- Egyenértékűnek tartjuk magunkat másokkal.
- Magasra értékeljük önmagunkat.
- Érezzük, kik vagyunk.
- Egységesnek érzékeljük magunkat.
- Teljesebbek és kiegyensúlyozottabbak vagyunk.
Más területek
Sokan vagy megoldották
a következő fajtata bajokat, vagy nagyot léptek előre azok megoldásában a mély,
belső átalakulás módszerével:
- Az elszenvedett erőszak és egyéb lelki sérülést okozó élmények feloldása.
- Anorexia és bulimia.
- Alkoholizmus.
- Drogfüggőség.
- Másoktól való érzelmi függőség.
- Búskomorság.
- Félelmek, szorongások.
- Poszttraumatikus stressztünetcsoport.
- Hiperaktivitás és tanulási nehézségek.
- Többszörös személyiség.
- Tudathasadás.
- Egészségügyi gondok.
- Konkrét kérdések, konfliktusok megoldása.
A könyv térképe
Ez a könyv gondosan vezetett utazás belső forrásodhoz.
Az első részben lefektetjük az alapokat ahhoz, hogy a legtöbbet nyerhesd belső utazásodból. Biztosítjuk, hogy néhány, az utazást élvezetessé és teljessé tevő alapvető gondolat és élmény segítségével előkészülj. Ezek az alapok megkönnyítik, hogy követhesd a könyvben később mutatott térképet belső célod eléréséhez.
A második részben megtapasztalhatod a legmélyebb állapot elérésének gyakorlatát, a mély, belső átalakulás folyamatának lényegét. Ez a folyamat segít majd abban, hogy feltárd belső tehetségedet, amely a legsúlyosabb hibáidnak tartott tulajdonságaidból fog felbukkanni.
A második, harmadik, negyedik és ötödik rész megtanít, hogyan végezd a mély, belső átalakulást elejétől végéig. Hogy befogadását könnyebb é tegyük, kisebb, jól érthető részekre tagoltuk. Minden olyan rész, amelyben gyakorlat is található, ugyanazt a sorrendet követi. Azért osztottuk be így, hogy kényelmesebbé és természetesebb é tegyük tanulásodat. E rész fejezetei a következő sorrendben állnak:
- Jegyzet, amelyben Connirae vagy Tamara bemutatja a folyamatot valakivel.
- A szerkezet megértését magyarázó fejezet, amelyben elmagyarázzuk a legutóbb olvasott bemutató jegyzet minden új elemének célját.
- "Lépjünk a tettek mezejére" - fejezet, forgatókönyvvel, melyben lépésről lépésre le van írva a folyamat, hogy te is elvégezhesd.
Minden részhez csatoltunk legalább egy rövid beszámolót is arról, hogy miként alkalmazta valaki ezt a módszert, és ez hogyan hatott az életére. Ezeket a te megihletésed végett foglaltuk könyvünkbe. Így bővül ösztönös tudásod is, és még hasznosabban alkalmazhatod a módszert saját életedben.
A hatodik rész, a szülők élete fonalának átvésése különösen fontos, mert segít abban, hogy szüleidet és múltad más szereplőit szerethesd, megbocsáthass nekik, és így fényesebb jövőbe haladhass. A gyakorlatnak ez a része elmélyíti és gazdagítja mély önmagad élményét, s a mély, belső átalakulás jótékony hatásait kiterjeszti a családi környezetedre is. Miután ezt elvégzed, a felnövésed során tapasztalt események is - legyenek mindennapiak vagy furcsák, tragikusak vagy békések - a mély, belső átalakulás élményét támasztják alá. Sok embernek az a tapasztalata, hogy múltjának kérdései megoldódnak a szülők élete fonalának átvésése után.
A hetedik rész segít kiteljesíteni, és mindennapi életedbe továbbvinni a gyakorlatot. Találhatsz itt fejezeteket egészségügyi kérdésekről; arról, hogy miként fedezheted fel és oldhatod fel alapvető korlátozó személyiségvonásaidat; s olvashatod olyanok beszámolóját, akik sikeresen alkalmazták módszerünket. Arra is kitérünk, hogy miképp kapcsolódik ez a folyamat a spiritualitás megtapasztalásához.
Noha csábító lehet a gondolat, hogy rögtön a mély, belső átalakulás-gyakorlathoz lapozz, arra buzdítunk, hogy előtte olvasd el a személyes beszámolókat, gyakorlatokat, és megfelelő belső térképet rajzolva segíts önmagadnak a változás előkészítésében.
2. fejezet
MEGBARÁTKOZUNK A TUDATTALANNAL
Miért nem elég a megértés?
Az emberi élet nagy elhatározásainak vajmi kevés köze van
a tudatos akarathoz és a jóakaratú ésszerűséghez, inkább
az ösztönökből és egyéb, rejtélyes tudattalan tényezőkből fakadnak.
- C.
G.Jung
A tudattalan álmokon keresztül szól hozzánk. A tündérmese is tudattalan szinten ragad meg. Freudi nyelvbotlásokat követünk el, melyek szintén a tudattalanból erednek. Mi hát a tudattalan?
E könyv megértéséhez elég, ha úgy fogjuk fel: minden, ami általában kívül esik tudatunkon.
Tudattalan
döntéshozatal
Hányszor hallottad, amint valaki világosan, tökéletes megértéssel írja le a baját, majd figyelted meg, hogy az mégis megmarad? Határoztad-e már el tudatosan, hogy valamely viselkedésedet, érzésedet, reakciódat meg fogod változtatni, majd vetted észre, hogy már megint ugyanazt csinálod? Azért van ez így, mert tudatos értelmünk önmagában többnyire tehetetlen, s nem tudja a tudattalan, automatikus viselkedést, érzést véglegesen megváltoztatni. Ha tudatosan határoztuk volna el, hogy a nem kívánt módon viselkedünk vagy érzünk, könnyű lenne - ismét tudatosan - változtatni ezen.
Csupán új döntést kellene hoznunk. Ám az ilyen döntések többnyire sokkal ösztönösebb szinten születnek meg. Mintha tudattalanul lenne bennünk valami, ami egy-egy ilyen dolgot irányít. Mivel nem tudatos, gondolkodó értelmünk irányítja a nem kívánt viselkedést, érzést, hatást, cselekvésünk megváltoztatásának legelső lépése az, hogy az azt irányító részünkkel kapcsolatba lépünk. Ezután megtanuljuk, hogyan válhatnak az ilyen részeink belső barátainkká.
Tudatos értelmünk jól tud egyszerre néhány kiválasztott dologra összpontosítani. A kutatások azt mutatják, hogy a tudatos elme egyszerre csak öt és kilenc közötti információegységet tud befogadni. Ennél több már túlterhelné tudatos figyelmünket.
Viszont rengeteg információ árad be állandóan öt érzékszervünkön, amelynek nem vagyunk tudatában. Például, mielőtt e mondat végét elolvasod, valószÍ11űleg nem voltál még tudatában, hogy milyen súllyal nehezedsz a székre vagy más felületre, amin ülsz, állsz, vagy fekszel. ValószÍ11űleg nem voltál tudatában a légzésednek sem. Lehet, hogy a szemed sarkából látott tárgyaknak sem. És talán egyes környező hangoknak sem. Tudattalanunk folyamatosan felszívja és feldolgozza számunkra ezt a hatalmas mennyiségű adatot, míg mi arra figyelünk, amit tudatosan csinálunk.
A tudattalan tárolja emlékeinket és terveinket akkor is, amikor tudatosan éppen nem gondolunk ezekre. Például, ha akarunk, könnyen visszaemlékezhetünk valamire, amit tegnap tettünk, vagy valakire, akivel tegnap együtt voltunk. A jövőbe is gondolhatunk: olyasmire, amit holnapra vagy a jövő hétre tervezünk. Amikor éppen nem gondolunk rá, tudattalanunk raktározza el nekünk.
A tudattalan irányítja a test automatikusnak mondott folyamatait is. Ha akarunk, tudatosan gondolhatunk a légzésünkre és befolyásolhatjuk gyorsaságát. Ha azonban elfelejtjük egy percre - vagy akár egy évre -, tudattalanul akkor is tovább lélegzünk. Szintén tudattalan programok irányítják testünk más folyamatait is, például az emésztést, a szívdobogást, és azt, hogy sejtjeink mikor osztódjanak - az embernek nincs közvetlen tudatos uralma az ilyen folyamatok fölött.
Tudattalanunk információt is dolgoz fel, és döntéseket is hoz, amelyeknek persze nem vagyunk tudatában. Alvásunk egy részét többnyire álmodással töltjük. Nem döntünk el tudatosan, hogy miről fogunk álmodni, sem azt, hogy pontosan miként nyílik meg előttünk az álom. Az ilyen elhatározások tudattalan szinten zajlanak le.
Tudattalanunk olyan viselkedések, érzések és reakciók széles tartományát is irányítja, amelyeket valamikor tudatosan tanultunk meg, de mostanra már olyan jól elsajátítottunk, hogy ösztönössé és tudattalanná váltak. Amikor a gyermek beszélni tanul, teljes figyelmére szükség van, hogy eldöntse, melyik szóval éljen. Nagy örömet szerez neki, ha azt a szót mondja anyjának vagy apjának, amelynek eredményeképpen megkapja tőlük, amit akar. Ha már jól megtanultunk egy nyelvet, csak arra kell gondolnunk, amit ki akarunk fejezni, és a megfelelő szavak szinte mindig maguktól kijönnek a szánkon. Nem tudatosan döntjük el, hogy melyik szót használjuk, sem azt, hogy milyen sorrendben mondjuk a szavakat. Olyan jól megtanultuk már ezt, hogy automatikussá vált.
Ilyen a gépkocsivezetés is. Megtörtént-e már, hogy elmerültél
gondolataidban, majd egyszer csak a célodnál találtad magad? Valamikor tudatos
figyelmet kellett fordítanunk arra, hogy megtanuljunk autót vezetni. Majd
tudatosan figyeltük, hogy merre kell menni egy bizonyos helyre. De ha ma gyermekemet
iskolába viszem, nem gondolkozom már azon, hogy hol kell befordulnom, tíz
percen belül mégis biztos, hogy az iskola parkolójába érek. (Az Amerikai
Egyesült Államokban alig van tömegközlekedés, és rossz a közbiztonság, ezért a
szülők többsége kénytelen kocsival iskolába vinni gyermekét. Az iskolák
többségének pedig - a nagyvárosok kivételével külön parkolója van. (A fordító.))
Ez is példa arra, hogyan tanulunk úgy, hogy először tudatos figyelmet fordítunk a tárgyra. Ha már megtanultuk az új viselkedésmintákat, gondolkodás nélkül végre tudjuk őket hajtani. Tudattalanul zajlanak le.
A tudattalanul irányított viselkedésminták többsége kívánatos és megfelelő. Tudattalanunk sok olyasmit elintéz helyettünk, ami tudatunkat túlterhelné. Képzeljük csak el, milyen bonyolult lenne a járás, ha minden alkalommal tudatosan kellene eldöntenünk, hogy milyen izmokat mozgassunk meg, és össze kellene hangolnunk, hogy mikor melyiket húzzuk össze és ernyesszük el!
Léteznek azonban olyan tudattalan viselkedések is, amelyek nem szolgálják érdekünket, vagy egyenesen károsak. Volt-e már úgy, hogy gépiesen kiszálltál a liftből, és rájöttél, nem azon az emeleten vagy, amelyikre indultál? Előfordult-e már, hogy egyszer csak a nyitott hűtőszekrény mellett találtad magadat, éppen, amikor elhatároztad, hogy fogyókúrázni fogsz? Kaptad-e már azon magad, hogy a körmödet rágod, ujjperceidet ropogtatod, vagy más olyasmit teszel, amit nem akarsz tudatosan csinálni?
Most azt tanuljuk meg, hogyan lehet ezeket és sok más nemkívánatos viselkedést vagy érzést megváltoztatni. Fontos rájönnünk arra, hogy még az ellenünk dolgozó, nem kívánatos viselkedésminta is valamiféleképpen hasznos volt, amikor először megtanultuk. Korábban valamely részünk számára ez volt a legjobb lehetőség valamilyen hasznos cél elérésére.
Sam például, amikor kisfiú volt, gyakran hallotta, hogy szülei dühösen üvöltenek egymással. Ettől megijedt, tudattalanul veszélyesnek ítélte az érzelmeket, és elhatározta, hogy lezárja saját érzelmeit. Ez a döntése már nem volt többé a tudatában, lesüllyedt a tudattalanjába. Mivel a döntést tudattalanjában tárolta, továbbra is szembe kellett néznie elhatározása következményével: alig voltak belső érzelmei. Nem volt elég tudatosan eldöntenie, hogy több érzelmet szeretne. Különleges beavatkozásra volt szükség ahhoz, hogy tudattalan döntését megváltoztathassa.
Tudattalan részeinknek jobban tudatára ébredhetünk. Gyakran úgy fejezzük ki, mintha lenne bennünk valami különálló rész, és az okozná valamilyen viselkedésünket:
- A torkos énem megint befalatott velem egy tábla csokit.
- Valami bennem gyakran mérges a főnökömre.
- Tudtam, hogy fáradt leszek másnap, de valami mégis későig ott tartott.
- Nagyon szeretnék fogyókúrázni, de az ínyem nem tudott ellenállni a süteménynek.
Amikor ilyet mond valaki, valójában azt fejezi ki, hogy nem volt tudatos uralma viselkedése fölött. Mintha lenne egy tudattalan része, amely - bármit is gondol az illető tudatosan, - eldönti, hogy a legjobb lesz, ha most, mondjuk, csokoládét eszik, és ezt végre is hajtja. Szerintünk hasznos így leírni az általunk nem kívánt viselkedésmintákat; az érzést, amelyet inkább nem éreznénk, a rossz gondolatokat, amelyeket legszívesebben nem gondolnánk. Amikor rossz gondolataink vannak, amikor dühösek, irigyek, idegesek, bűntudatosak vagy hasonlók vagyunk, gyakran úgy érezzük, hogy nincs más választásunk - mintha lenne egy részünk, amely egyszerűen kihozza belőlünk ezeket.
Előfordul, hogy vegyes érzéseink vannak valamivel vagy valakivel kapcsolatban. Ilyenkor egy részünk így érez, egy másik pedig úgy. Részben szeretnénk otthon maradni és befejezni a munkát, részben szeretnénk moziba menni. Úgy érezzük, hogy ordítanunk kell a gyermekre, ugyanakkor szerető és türelmes szülők szeretnénk lenni. Egy részünk megijed, míg lényünk többi részének megvannak az erőforrásai és az önbizalma. Amikor azt mondjuk: valami megijedt bennem, ez más szóval azt jelenti, hogy gondolkodásunk és viselkedésünk részben az ijedtség érzése köré szerveződött, míg lényünk maradék része másra figyelt. Lényünk többi része eközben valószínűleg erősen próbálkozik, hogy bátrak és nyugodtak legyünk.
Noha minden tudatos irányításunkon kívül eső viselkedést, érzést és reakciót tudattalan részeink irányítanak, nem igaz, hogy szó szerint külön részeink lennének belül, amelyek külön-külön működnének. Ám hasznos lehet így, részekként felfogni ezeket. Ahogyan haladunk a könyvben, megtanulhatod, hogyan vezethet a részek elve új lehetőségekhez, teljességhez, és feloldáshoz a mély, belső átalakulás segítségéve! Az is lehet, hogy más szóval akarsz élni a rész helyett. Van, aki inkább személyisége egy vonásának nevezi ezt.
Ha e részeket felismerjük és foglalkozunk velük, teljességhez
juthatunk. Ha csak félrelökjük az ilyen élményeinket, és pozitívan
gondolkozunk, vagy akaraterővel győzzük le nemkívánatos érzéseinket, akkor
saját magunk ellen harcolunk. És valahányszor saját magunk ellen harcolunk, lesz
egy részünk, amelyik veszít.
Jó szándék
Fontos alapelv a mély, belső átalakulás folyamatában, hogy
minden egyes viselkedésünknek, érzésünknek és reakciónknak jó szándéka van. Még
a magunkban legkevésbé kedvelt vonások mögött is van valami jó cél.
Timnek a házasságával volt baja. Noha nagyon sikeres
üzletember volt, házassága a csőd szélén állt. Felesége arra készült, hogy
elhagyja, mert Tim folyton bírálta. Kiderült, hogy Tim saját magát is
ugyanolyan keményen ostorozta, mint a feleségét. Rájöttünk, hogy volt egy belső
hangja, amely folytonos bíráló megjegyzéseket ontott körülötte mindenre és
mindenkire! Felfedeztük, hogy ez a belső hang valójában javítani akarta az
életét. Azt szerette volna, hogy boldogabb, megelégedettebb legyen. A szidás
volt a legjobb módszer, amit ez a rész ismert, hogy elérje, amit akar. Tim
nagyon örült, amikor rájött, hogy ez a bíráló és ítélkező része valójában
valami jót akar számára. Teljesen másképp kezelte ezt a részét, miután rájött,
hogy nem megszabadulnia kell tőle, hanem szövetségesként együtt dolgoznia vele.
Wanda, egy fiatal nő, le akart szokni a dohányzásról.
Felfedezte, hogy a dohányzásra késztető része valójában azt szerette volna
elérni, hogy közösség része lehessen, és barátai legyenek. Tizenéves korában
kezdett el cigarettázni, amiikor mindenki, amikor ez nagyon "menő"
dolog volt. Noha már nem akart dohányozni, továbbra is szerette volna, ha
barátai vannak, és közösség tagja lehet. Szerencsére az a része, amelyik
dohányzásra késztette, valójában nem a cigarettához ragaszkodott. Igazából azt
akarta, hogy barátai lehessenek.
Bent zavarták a felfortyanásai. Nagyon mérges lett olyan
emberek társaságában, akik elképzeléseit nem fogadták el, és küzdenie kellett
magával, hogy rájuk ne förmedjen. Aztán felfedezte, hogy az a része, amelyik
folyton dühbe gurult, valójában az önérzetét akarta megvédeni, és ezt csak úgy
tudta megvalósítani, hogy felmérgesítette. A megfelelő megoldás az volt, hogy
ezt a részt valamilyen más, sokkal teljesebb, egészségesebb módon segítsük
önérzetének megvédésében.
Mióta Jonathant három évvel korábban kirúgták az állásából, rossz érzések gyötörték. Huszonöt évig dolgozott volt munkahelyén, és elbocsátása után igencsak át kellett alakítania az életét. Az a része, amelyiknek ez még mindig fájt, fontos és jó célt tartogatott számára. Jonathan részben azért vesztette el az állását, mert valamivel kapcsolatban hazudott. Része az igazmondás fontosságára akarta emlékeztetni, és erre csak egy módot ismert: az állandó gyötrődést. Sokkal többre volt szüksége az egész lényét tiszteletben tartó megoldáshoz annál, hogy csak úgy megszabaduljon rossz érzéseitől, és tovább élje az életét. Más módon kellett magát emlékeztetnie az igazmondás fontosságára.
Néha több részünkről
is szó van
Néha úgy fejezzük ki magunkat, hogy döntésünkben több
részünk is szerepet kap. Sok különböző célunk, szándékunk van. Például nekem
(Tamarának) célom, hogy tanuljak, tartalmas emberi kapcsolataim legyenek,
hivatásom legyen, jól érezzem magamat, és érdekes dolgokkal foglalkozzam.
Mintha minden egyes célra ügyelne egy-egy részem. Ha a hivatásommal törődöm, de
a tartalmas kapcsolatok fenntartását figyelmen kívül hagyom, akkor az utóbbit
akaró részem nem lesz elégedett. Mintha lényemnek egy részét elhanyagolnám. Ha
sokáig elhanyagolom, akkor bánatos leszek, vagy olyasmiket csinálhatok, ami
szabotálja a hivatásomat.
Ha jól érzem magam, de nem foglalkozom érdekes dolgokkal,
egy idő után az érdekes dolgokkal való foglalkozásra késztető részem nem lesz
megelégedve. Ha úgy szervezem meg az életemet, hogy nem minden célommal
törődöm, előbb-utóbb beavatkoznak azok a részeim, amelyek nincsenek
megelégedve.
Szövetségesek, nem
ellenségek
A legtöbben nem részeik jó célját keresik, hanem éppen az ellenkezőjét teszik. Többnyire küzdünk nemkívánatos szokásainkkal és hajlamainkkal. Az önfejlesztés sok módszere még buzdít is, hogy önuralommal vagy akaraterővel győzzük le gyarlóságunkat. Nemrég egy előadáson azt mondta az előadó: úgy véli, mindannyiunknak van belső ellensége, és ezt az ellenséget le kell győznünk. Az én tapasztalatom az, hogy általában nem járok sikerrel, ha ezzel a megközelítéssel próbálkozom. Ilyenkor ugyanis önmagam ellen harcolok. Ha saját magammal harcolok, ki veszít? Én. Még ha sikerül is legyőznöm ezt a belső ellenséget, helyette belső veszteshez jutok!
Ha a mély, belső átalakulást gyakoroljuk, minden részünk győzelmet arat. A részeink által nekünk kívánt legmélyebb jót fedezzük fel, részeinket pedig belső szövetségeseinkké tesszük.
3. fejezet
MEGTALÁLJUK A JÓSZÁNDÉKOT
Megtanulunk kapcsolatbalépni belső szövetségeseinkkel
Élő darabjaid majd összhangba állnak ...
-Rumi
A mély, belső átalakulás sokkal több előnnyel jár a nemkívánatos viselkedés, érzés vagy reakció puszta megváltoztatásánál. Nagyobb belső teljesség felé is megnyitja az utat, ahol gondolataink, érzéseink és tetteink harmóniában vannak egymással, és természetes módon támogatják egymást.
Legtöbben "problémának" tartjuk nem kívánt viselkedésünk, érzésünk vagy reakciónk irányítóit. Ha így elítéljük saját magunkat, megromlik a kapcsolatunk a nem kívánt viselkedés irányító részével, s így belül elrontjuk az összhangot. Például, ha van egy részem, amely éjszaka ébren tart, valószínűleg mérges leszek rá, és küzdök magammal.
A részekkel való sikeres kapcsolat első lépése, hogy megtanuljuk értékelni őket mindazért a jóért, amit akarnak nekünk. Ha már rájöttem, hogy valami jót akar nekem részem, amelyik ébren tart éjszaka, sokkal jobban tudom értékelni, és békében leszek magammal. Ez a részemmel való megbarátkozásom első lépése. Lehet, hogy olyasmit szeretne számomra megoldani ez a részem, ami a nap folyamán befejezetlenül maradt. Vagy talán gyermekemért aggódik, és azt akarja, hogy jöjjek rá, miképpen segíthetek neki.
A következő gyakorlat lehetőséget nyújt, hogy egy-egy viselkedésünkben, érzésünkben vagy reakciónkban megtaláljuk a benne rejlő jó szándékot.
A jó cél felfedezése
1. Válaszd ki a részt: Gondolj egy olyan viselkedésedre, érzésedre vagy reakciódra, amelyet nem kedvelsz! Választhatsz olyan érzelmet is, amely szerinted túl erős, vagy nem jó helyen és időben jelentkezik. Ha van saját magadat bíráló belső hangod, ezzel is foglalkozhatsz. Ehhez a gyakorlathoz közepesen vagy kevésbé jelentős kérdést válassz! Lesz még alkalmad a teljes mély, belső átalakulás megtanulása után, hogy jelentősebb ügyekkel is foglalkozz.
Úgy is találhatsz magadnak kiindulási problémát, hogy a következő mondatok egyikét kiegészíted azzal, ami leginkább rád illik. Írd le a mondatot!
a) Egy részem arra késztet, hogy ... és szeretném ezt abbahagyni.
b) Egy részem miatt azt érzem, hogy ... és szeretnék másképp érezni
c) Egy részem azt hiszi, hogy ... és szeretném, ha ezt már nem hinném.
2. Mikor, hol, kivel: Írd le, hogy általában mikor, hol és kinek a társaságában bukkan elő ez a részed! Például:
"Egy részem miatt feszélyezettnek érzem magam. A feszélyezettség akkor jön elő, ha nagyobb csoport előtt beszélek."
3. Konkrét alkalom: Idézz fel egy konkrét alkalmat, amikor ez megtörtént! Például: "Múlt szerdán éreztem magam így, amikor a klubban tartottam előadást." Képzeld el "belső filmen", ahogyan a nem kívánt viselkedést, érzést vagy reakciót tanúsítod! Van, aki egyszerűen állóképben lát egy konkrét alkalmat.
(A következő lépések
könnyebben, ha valaki felolvassa neked a teendőket. Ha akarod, jelezd neki, milyen
hangosan és milyen gyorsasággal olvasson, és meddig tartson szünetet, hogy
válaszolhass belülről. Többnyire könnyebb figyelmünket befelé fordítani, ha
lágy, lassú hangon olvassák fel az utasításokat. Ha egymagad végzed el a
gyakorlatot, akkor azt ajánljuk, hogy először az egészet olvasd át, utána hajtsd
végre a teendőket, ide-oda lépkedve az utasítás olvasása és a belső adatfeldolgozás
között. Van még egy módszer: magnóra is mondhatod az utasításokat, és a felvételt
visszajátszhatod magadnak.)
4. Lazulj el, és mélyedj magadba: Hunyd le a szemed és lazulj el, mélyedj magadba!
5. Éld újra az eseményt: Gondolatban lépj be abba a konkrét eseménybe, amelyben ez a viselkedés, érzés vagy re akció előfordult! Saját szemeddel nézd, saját füleddel halld, ami történik, és érezd a saját érzéseidet!
6. Figyeld meg a reakció kezdetét: Figyeld meg, mi történik benned, ahogyan az a viselkedés, érzés vagy reakció elindul! Figyeld meg a viselkedéssel, érzéssel vagy reakcióval járó belső képeket, hangokat és érzéseket!
7. Találd meg a részt, és üdvözöld: Mivel ezt a viselkedést, érzést vagy reakciót nem tudatosan választottad, olyan, mintha egy részed tette volna. Elkezdheted észlelni, hol "lakik" ez a részed. Erősebben érzed-e tested egyik táján? Ha belső hangot hallasz, honnan jön? Ha belső képet látsz, látóteredben hol jelenik meg? Gyengéden hívd be tudatodba részedet! Ha testeden belül van, segíthet, ha arra a helyre helyezed kezedet, ahol a legerősebben érzed a részt. Ez könnyítheti, hogy üdvözöld és elismerd ezt a részedet.
8. Köszönd meg a résznek: Noha még tudatosan nem tudod, hogy mit szeretne számodra elérni ez a rész, feltételezheted, hogy valami jó szándéka van. Először is köszönd meg neki, hogy létezik, és a legjobb tudása szerint cselekszik érdekedben! Záporozzon elismerésed a részre!
9. Kérdezd meg a szándékát: Kérdezd meg a részt: "Mit szeretnél számomra elérni a ………. vel?" (Ide a korábban lejegyzett viselkedést, érzést vagy reakciót helyettesítsd be!) Miután ezt e kérdést feltetted magadban, egyszerűen várd meg a választ! Lehet, hogy képet észlelsz, lehet, hogy érzést, lehet, hogy hangot, vagy e három bármilyen együttesét. Néha beletelik egy kis időbe, amíg a rész megtalálja, mit is szeretne. Nyugodtan várd meg! Új élmény ez a résznek, ezért jó, ha megadjuk neki a szükséges időt!
10. Köszönd meg válaszát: Amikor megkapod a választ, köszönd meg részednek, hogy válaszolt! Ha a rész által megadott célt vagy szándékot már jónak tartod, köszönd meg a résznek, hogy ezt szeretné neked!
11. Folytasd, amíg fe1fedezed a jó szándékot: Ha nem ítéled még jónak a válaszban kapott szándékot, kérdezd meg: "Ha ez (ide behelyettesítjük a 9. lépésben kitűzött célt) beteljesül, mit szeretnél számomra ezzel igazán elérni?" Minden választ köszönj meg a résznek! Addig kérdezz, amíg el nem jutsz a szerinted is jó célig!
Most már felfedez tél egy olyan jó célt, amivel te is egyetérthetsz, még ha nem is kedveled magát a viselkedést, érzést vagy reakciót. Legtöbbünknél ez már kezdi megváltoztatni a kapcsolatot belső részeinkkel. Több melegséget kezdtél érezni részed iránt, amikor meg találtad a jó szándékát? Belső részeinkkel ugyanúgy vagyunk, mint az emberekkel - amint közösséget találunk velük, könnyebb őket barátokként vagy szövetségesekként kezelni.
A legtöbben ezzel a módszerrel könnyen megtalálják a nem kívánt viselkedés, érzés vagy reakció jó szándékát. Ha mégsem megy, lehet, hogy mélyítenünk kell kapcsolatunkat ezzel a részünkkel. A kapcsolat kiépítésének egyik módja az, hogy nagyon mélyen elismerjük részünket, még mielőtt megismerjük a jó célját. Sokszor félrelöktük ezeket a részeinket, megpróbáltunk megszabadulni tőlük. A belső részek, akárcsak az emberek, megsértődhetnek, ha félre akarják őket taszítani. Ám ezek a részeink valójában nagyon szeretnék, ha elfogadnánk és üdvözölnénk őket. Ha magunkba mélyedünk, és őszintén köszöntjük őket, a részek többnyire alig várják, hogy válaszolhassanak!
Ez a gyakorlat a mély, belső átalakulás első lépése. A további fejezetekben megtanulod, hogyan juss még sokkal mélyebbre magadban a teljes folyamat segítségéve!' Rá fogsz jönni, hogy minden részed mély, jó érzések forrásává válhat.
4. fejezet
Az ÖT LEGMÉLYEBB ÁLLAPOT
A belső forrás természete
Igyekszem az emberek segítségére lenni abban ... , hogy átéljék
spirituális kapcsolatukat. Ennek érdekében segítek, hogy érezhessék saját
gyengédségüket és erejüket. Amit akkor érünk el ... , ha meglátjuk, hogy fejlődésre
születtünk ... Az egész fejlődik. " és nincs benne félelem. Nem mintha ezt
nem hallottuk volna már régebben is. Erről beszélt Jézus, Buddha, s mások. De
régen a legtöbben azt mondtuk: „Ők túltesznek rajtunk, ők istenek. .. mi csupán
emberek vagyunk, és nem léphetünk ezzel kapcsolatba”.
Ám most kezdjük megérteni; hogy igenis kapcsolatba léphetünk vele
-
Virginia Satir
A jó szándék felfedezése során rájöhettünk, hogy minden részünk valami jót akar számunkra elérni. A mély, belső átalakulás kifejlesztésekor ösztönszerűen tovább kezdtem kérdezni a 1-észeket, és egyre mélyebbre hatoltam (Collnirat;). Nem hagytam abba, mihelyt a rész már jó célt jelölt meg, hanem tovább kutattam a még mélyebb szintű szándékot. Rájöttem, hogy ha tovább kérdezek: "És ha ez megvan, akkor mit szeretnél elérni, ami még ennél is fontosabb?", a belső rész még mélyebbre merül, valami egészen alapvető és lényeges szintre.
Ahogyan jobban megismertem ezt a folyamatot, felfedeztem, hogy a részek először többnyire a külvilágban szeretnének elérni valamit - például védelmet, biztonságot, tiszteletet, szeretetet vagy elismerést másoktól, esetleg sikert. Hamar világossá vált, hogy ha tovább kérdezek, egy bizonyos ponton minden rész átvált a külső célokról egy alapvető, belső, legmélyebb állapotra. Többféle módon nevezték ezeket az állapotokat: az Egység, a Lét, a Béke; a Jóság, a Szeretet és így tovább. Elkezdtem őket legmélyebb állapotoknak hívni. A legmélyebb állapot a legmélyebb szintje annak, amit részeink akarnak nekünk. A helyzet iróniája, hogy részeink éppen a nemkívánatos viselkedések, érzések vagy reakciók útján próbálták ezeket a legmélyebb állapotokat elérni számunkra.
Az elhatározás, hogy korlátainkon át közelítsük meg e legmélyebb állapotokat, nem tudatos. Az ember nem dönt tudatosan úgy, hogy: "Akkor most degeszre eszem magam, hogy a benső béke érzését elérjem!", vagy "Sikertelen leszek, és ez által az Ősegységbe jutok!" A döntés, hogy a nem kívánt viselkedések útján a legmélyebb állapotok felé tartsunk, tudattalan, s többnyire gyermekkorunkban születik meg.
Miután emberek százainak tudattalan részeivel ismerkedtem meg, azt vettem észre, hogy noha minden résznek megvan a maga külön legmélyebb állapota, a legmélyebb állapotok öt fő csoportját kezdem felfedezni - s ezek mind a lét általános állapotai. Míg ezek a legmélyebb állapotok bizonyos értelemben általánosak és egyetemesek, más értelemben mindannyiunkra és minden részünkre külön-külön is jellemzők. Ha eléred saját legmélyebb állapotaidat, lehet, hogy másképp nevezed majd őket. Azt találod majd, hogy még ha két rész ugyanúgy is hívja legmélyebb állapotait, finom érzésbeli különbség lehet a kettő között. Arra buzdítunk, hogy a belső részeidtől kapott névből és élményből indulj ki, ahelyett, hogy valamilyen osztályba próbálnád beilleszteni azokat!
A szó csak az élmény címkéje. Ha nem volt még meg az élményünk, az alábbi szavak üresen konghatnak. Gyakran, mikor valaki a legmélyebb állapotba jut, habozik és küzd a kifejezéssel, mert nincs olyan szó, ami "elég" jól leírná az élményét. Marilyn Ferguson írja The Aquarian Conspirary (A vízöntő összeesküvés) című könyvében: "A transzcendens pillanatokra az jellemző, hogy nem lehet elég jól leírni őket, csak átélni ... Hiszen a közlés a közös nevezőre épül. Ha valaki ismeri a pirosat és a kéket, talán leírhatjuk neki a lilát, de lehetetlen a piros színt leírni valakinek, aki azt még sohasem látta. A piros elemi és semmi másra nem vezethető le."
E korláttal együtt értékes lehet, ha van valami előzetes érzésünk arról, hogy mit várhatunk. Azért írjuk le az öt legmélyebb állapotcsoportot, hogy ismerősebb legyen a mély, belső átalakulásból többnyire előbukkanó élmény. Ennek segítségével felismerhetjük gyakorlatunk során, amikor ilyen állapothoz jutunk. Amit a legmélyebb állapotokról mondunk, bizonyára sokkal többet jelent majd, ha már többször végigcsináltad a második és a harmadik részben foglalt gyakorlatokat.
Az öt legmélyebb
állapot:
1. Lét.
2. Benső béke.
3. Szeretet.
4. Jóság
("jó"-ság; jó vagyok úgy, ahogy vagyok).
5. Egység.
1. Lét
A csillag izzik, nő a fű, s lélegzik az ember:
miként a kincset lelő mondja: „Hűl!”; de a kincs a lényeg;
Ott volt már, mielőtt ő megszólalt, és miután megszólalt,
Begyűjti, kifogyhatatlan a kincs ...
-
Robinson Jeffers
-
Amikor a lét állapotában vagyok, egyszerűen belülről érzékelem saját jelenlétemet. Nem arról van szó, hogy látnám magam, vagy gondolkodnék magamról, csak egyszerűen vagyok. Teljesen átélem, hogy itt vagyok. Ezt az állapotot leírhatjuk a "jelenlét", a "teljesség" és a "puszta létezés" szavakkal is.
Ez a legmélyebb állapot sokkal mélyebbre nyúlik a saját magunkról alkotott fogalmaknál vagy elképzeléseknél. Hogy minek tartom magamat, az gondolat. Lehet, hogy azt gondolom, együttérző vagyok, értelmes, vagy fejlődő és tanuló ember. Fontos és hasznos dolog lehet, ha valakinek jól kialakult fogalma van saját magáról, ám a szóban forgó létérzés nem csupán gondolat vagy hit arról, hogy ki vagyok, hanem létezésem közvetlen élménye. Nem tudatosan figyelem önmagamat, hanem egyszerűen létezem.
Amikor én (Tamara) tizenhat éves voltam, több hetet töltöttem nővéremmel, férjével és barátaikkal egy Utah állambeli kanyonban. Többek között gyönyörű vörös sziklaszurdokokat jártunk végig, messze a civilizációtól.
Egyik este, amikor azt terveztük, hogy a Line-szurdokon fogunk leereszkedni a következő reggel, elhatároztam, hogy kipróbálom egyedül. A következő reggel a többiek kiszálltak a kocsiból a szurdok tetejénél, én pedig egy órával később máshol. Sokat kirándultam már, de ez egészen különleges volt. Azelőtt mindig tudatában voltam a többiek jelenlétének menet közben. Az ő ütemükhöz igazítottam a lépéseimet. Ha nagyon lemaradtam, tudtam, hogy valószínűleg feltartom a többieket. Ha nagyon előrejutottam, elképzeltem, hogyan festhetek a mögöttem haladók számára. A többiekkel egyeztettem, mikor van itt az ideje egy falatnak, vagy egy korty víznek.
Most egészen újszerű élmény volt ezt a hat kilométeres szakaszt megtenni. Ahogyan a környező gyönyörű látványt befogadtam, és magam döntöttem el, hogy merre fogok menni, egyre erősödött saját magam érzése, függetlenül másoktól, az elvárásaiktól, attól, hogy mit gondolhatnak rólam, és hogy gondolataim szerint mennyire jól haladok. Egyszerűen csak voltam. Olyan erős volt ez az élmény - egyszerre szárnyaltam és álltam nagyon szilárdan a lábamon. Talán neked is volt már olyan egyedülállóan erős létérzés-élményed, ami kiemelt átlagos tudatállapotodból. Van, aki sportolás közben éli ezt át, amikor teljesen belemerül a tevékenységébe, amikor teljesen jelen van abban, amit éppen tesz.
2. Benső béke
Ha nem tudunk mosolyogni, nem lesz béke a világon. Nem úgy
teremtjük meg a békét, hogy felvonulást szervezünk
az atomrakéták ellen. Ahogyan mosolyogni, lélegezni tudunk,
ahogyan "béke" tudunk lenni, azzal teremthetünk békét.
-
Thich Nhat Hanh
Emlékszem (Tamara) ahogyan egyszer buszon utaztam diákkoromban, és egy kisfiú és egy kislány szállt fel anyjával és apjával. A szülők mindketten fehér bottal és napszemüveggel jártak - világos volt, hogy vakok. Leültek a bal oldalon, a gyermekek pedig csendben helyet foglaltak a másik oldalon. Észrevettem, hogy a gyermekek nagyon nyugodtan figyelték szüleiket.
Azt gondoltam magamban: "De nehéz lenne gyermeket nevelni, ha vak volnék! Honnan tudnám, hogy jól vannak-e? Mi lenne, ha valami veszélyesbe fognának?" Ahogyan tovább figyeltem őket, hallottam, amint az apa idegesen megszólal: "Nancy! Danny! Mit csináltok már megint? Üljetek le, mert elindult a busz!" Zaklatottan, felindultan beszélt.
A felesége ekkor megsimogatta a térdét, és nyugodt, tiszta hangon megszólalt: "Jól vannak a gyerekek!" Szinte sugározta a békét, ahogyan beszélt, s ettől az én arcomra is mosoly derült. Megérintett ez a nő, akinek belső békéje lehetővé tette, hogy megbízzon kicsi gyermekeiben, még abban a világban is, amit ő maga nem láthat. Egy részemnek együtt dobbant vele a szíve, s rám is átragadt ez a rendkívüli béke.
Találkoztál-e már olyan emberrel, akiből szinte árad a béke? Talán volt már ilyen élményed, amikor megelégedett csecsemőt tartottál a karodban, és érezted a békét, ami belülről jön, de túllépi a személy határait.
A benső béke legmélyebb állapotában, akármilyenek is leegyenek a körülmények, bennünk békés, nyugodt érzés uralkodik. Ezt "nyugodt központ-érzésnek" is szoktuk nevezni. Indira Gandhi mondta: "Tanuljunk meg a tevékenység közepén is csendesek, nyugodtak lenni, s a pihenésben megtelni az élet rezdülésével."
Gerald Jampolsky ír Teach OnlY Love (A szeretet tanítása) című könyvében a benső béke fontosságáról: "Ahelyett, hogy mindent megítélnénk, és az embereket vagy a körülményeket nekünk tetsző formába gyúrnánk, a béke ösvénye csendben, egyszerűen halad tovább. Amikor most meglep az élet, első reakciónk többnyire az, hogy a szívünkben tanácskozunk azzal a csendes, nyugodt hellyel. Megállunk egy perc- re, és pihenünk egy kicsit az isteni szeretetben. És akkor, ha belső békénk helyreállítása érdekében cselekednünk is kell, a saját nyugalmunk által sugallt ösvényt fogjuk követni."
3. Szeretet
A tanítvány mérték nélkül fejlessze szeretetét minden
élőlény iránt! Fejlessze az egész világ iránt, fent és lent,
és mindenhol maga körül akadálytalanul a szeretet szívét ...
Mert az egész világon ez a szívállapot a legjobb.
-Buddha
Milyen nagy élmény, amikor szeretünk és szeretnek! Évezredek óta beszélnek és írnak a mesemondók, költők és énekesek a szeretet értékéről, a szeretet és a szerelem vágyáról. Többnyire arról van szó, hogy másokat szeretnek, vagy mások szeretik őket. Az a fajta szeretet, amit legmélyebb állapotként élünk át, sokkal teljesebb és mindent magába foglalóbb, mint amit általában a "szeretet" szón értünk. Mélyebb a szerelemnél, mélyebb annál, amikor szeretünk valakit, vagy szeretnek minket. Mélyebb annál is, hogy magunkat szeretjük. Az önszeretet esetében magamat szeretem - vagyis egyik részem szereti a másik részemet. A szeretet legmélyebb állapota mindent és mindenkit magába foglal. Erről a szeretetről beszélnek a költők és a misztikusok; ez túllépi az Én határait, az emberek közötti határokat. Feltétel nélküli és semleges. Csak van. Ahogyan John Roger, több önfejlesztő könyv ismert szerzője mondja: "Ha elég magasra jutunk a tudatban, mindenkit ugyanúgy hívnak. Szeretetnek."
4. Jóság
„Oké vagyok - oké vagy. "
-
könyvcím
A Tranzakció-analízis (TA) megalkotói felfedezték, hogy sokkal jobban élvezhetjük az életünket, ha megvan az az alapérzésünk, hogy jók vagyunk. Kissé szokatlan az a jóság, amit legmélyebb állapotként írunk le. Gyakran, ha arról beszélünk, hogy jól vagyunk vagy jók vagyunk, arra gondolunk, hogy valamitől jól érezzük magunkat, vagy valaki jónak ítél minket. Lehet például, hogy jó jegyet kapok egy vizsgán, vagy valaki bókot mond a frizurámra, és ezért abban a helyzetben értékesnek, jónak érzem magam.
A jóság gyakorta azt jelenti, hogy valamilyen belső vagy külső ítélet szerint vagyunk jók vagy vagyunk jól. A legmélyebb állapotként megjelenő jóság azonban túllép minden megítélésen. Érzem, hogy valamilyen alapvető szinten jó vagyok úgy, ahogy vagyok. Mély értékességet érzek, ami a létezés érzéséből kél, nem abból, hogy valamit teszek vagy valamim van. Ez a magától meglévő értékesség mély érzése.
5. Egység
És amikor a házi légy megmozdítja szárnyát, fuvallat száll
az egész Föld körül; amikor porszem esik a talajra, az egész
bolygó egy kicsit súlyosabb lesz, és ha lábaddal toppantasz,
a Föld kissé letér pályájáról. Mikor nevetsz körben terjed
a vidámság, mint a tóban a vízgyűrűk, és mikor szomorú vagy,
sehol senki nem lehet igazán boldog.
-
Norton Juster: The Phantom Toll Booth
(A képzelt díjbeszedő bódé)
Tanfolyamainkon sokan fedeztek fel különféleképpen nevezett belső, legmélyebb állapotokat.
"Egységet", "spirituális kapcsolatot", "fénnyel való teljességet, "kegyelmet", "egységet Istennel", "Nirvánát" és másokat. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért az ilyeneket "egység" névvel jelöljük.
Ennek a legmélyebb állapotnak a megélése más, mint amiikor csak hisszük, hogy mind egyek vagyunk. Az élmény során mintha feloldódnának a személyiség határai. Minden vagyok, és ugyanakkor mégsem vagyok konkrétan valami. Amiikor a mindennapi valóságban nézünk, hallgatunk vagy érzünk, külön lénynek érzékeljük magunkat. Könnyű észrevenni a különbségeket, és különállónak érezni magunkat: én én vagyok, te te vagy. És mégis, minden fontosabb lelki tanítás leírja a valóságnak azt a mélyebb szintjét, ahol mindannyian egyek vagyunk.
Amikor valaki mély spirituális élményről beszél, sokszor valami hihetetlen, mindennel alkotott egységet ír le: "Én vagyok minden, és minden én vagyok, nincsen semmi elkülönültség." Ezt úgy is leírhatjuk, hogy "felismerem magamban a mindent átható Istent".
Peace Pifgrim jól fogalmazta meg az egység állapotát, amiikor ezt mondta: "Mindegy, milyen nevet adunk ennek a helynek, de tudatunknak oda kell felemelkednie, ahonnan az egész világmindenséget természetes isteni központunkból szemlélhetjük. Együtt jár ezzel az élménnyel az Egyetemes Egésszel alkotott teljes egység átérzése. Átjár a minden élővel alkotott abszolút egység állapotának örömteli érzése - az emberiséggel, a Föld élőlényeivel, a fákkal és a növényekkel, a levegővel, a vízzel és magával a bolygóval. Ez az istenközpontú természet folyton a háttérben vár, hogy dicsőségesen kormányozza életünket. Szabadon dönthetünk, megengedjük-e neki, hogy igazgassa életünket, vagy nem hagyjuk, hogy hasson ránk. ~1iénk a választás!"
Dan Millmann így írja le egységélményét The Way of the Peacefull Warrior (A békés harcos útján) című könyvében: "Nyisd fel szemed, és lásd, hogy sokkal több vagy, mint amit képzeltél! Te vagy az egész világ, te vagy a világmindenség, te vagy te és mindenki más is! Ez mind Isten csodálatos játéka. Ébredj fel, és nyerd vissza humorérzékedet! Már szabad vagy!"
Noha ez az egység többnyire spirituális felhangokkal jelentkezik, úgy találtuk, nem ütközik az ember meglévő lelki hitével, és spirituális hitre sincs szükség ahhoz, hogy az élmény hasznunkra legyen. Nemrég Londonban tanfolyamot tartottam (Connirae), és egy Margo nevű csodálatos nővel gyakoroltunk. Amikor elérte legmélyebb állapotát, erősen elpirult és azt mondta: "Megvan, de hát ez rettenetes! Ki sem akarom mondani, mi az!" Azt mondtam neki, ha nem akarja, nem muszáj nekem elárulnia, mi a legmélyebb állapota. Akkor is folytathatjuk a gyakorlatot, ha nem tudom. Margo úgy döntött, hogy mégis elárulja, s a következőt közölte: "Hát azt mondja a részem, hogy az Istennel való egységet akarja! Én meg ateista vagyok!" Biztosítottam Margót, hogy maradhat nyugodtan ateista. Nem szükséges, hogy a folyamat során hitét megváltoztassa. Az egyetlen, ami fontos, hogy elfogadjuk, akármilyen legmélyebb állapotot is jelöl meg a rész. Nem kell aggódnunk afelől, hogy vajon miképp is van ez "valójában”.
Egyenesen a forráshoz
hatolni
Valószínűleg a történelem során minden másnál többet írtak már az említett ötfajta legmélyebb állapotról, mégis, legtöbbünk számára csak álom, hogy itt és most közvetlenül átéljük ezeket. Egyszer-egyszer sokan átélik egyiket-másikat. Talán már neked is volt legmélyebb állapot-élményed a természet szépségétől, a születés csodájától, vagy az első szerelem pirulásától. Nem volna-e szép, ha nem kellene várnunk különleges pillanatokra ahhoz, hogy ilyen állapotokat éljünk át?
Civilizációnk egyik fő vonása a tudatállapotra ható anyagok használata. Ide tartoznak olyan, jobbára elfogadott szerek, mint a nikotin, a koffein, a szesz; az altatók és egyéb, receptre kapható narkotikumok, antidepresszánsok és nyugtatók; illetve a törvény tiltotta, társadalmilag el nem fogadott szerek. Sokan azért élnek ilyen anyaggal, hogy a fent leírtakhoz hasonló tudatállapotot próbáljanak létrehozni - a lét érzését, a békét, a szeretetet, a jóságot, az egységet. Sajnos, ha evégett szerekre támaszkodunk, sok bajunk lehet, a testi mellékhatásoktól kezdve a hozzászokásig, az elmebeli képességek csökkenéséig és a pénzügyi teherig - bizonyos anyagok esetében ezt még tetézi a törvénnyel való szembekerülés. Az, hogy ennyi hátrányuk ellenére civilizációnkban mégis ilyen sokan folyamodnak ezekhez a szerekhez, jól mutatja, hogy milyen erős az emberekben a belső jó érzés iránti vágy.
A mély, belső átalakulás már sok embernek nyújtotta az egység és más ősállapot olyan közvetlen, azonnali élményét, amilyet még soha nem élt át. Egy tanfolyamon nemrég valaki azt mondta nekem a szünetben: "Tisztában van vele, hogy mit művel ez a módszer itt az emberekkel? Perceken belül olyan állapotba jutnak, aminek a reményében sokan évekig meditálnak hegyormokon ülve!"
Üdvözöljük
"belső rondaságunkat"
Sok személyiségfejlesztő és spirituális rendszer arra tanít, hogy fojtsuk el, vagy szüntessük meg "belső rondaságunkat". Arra nevelnek, hogy ne legyenek többé rossz gondolataink, és gátoljuk meg rossz viselkedésünket. Ha ezt az utat követjük, még inkább szétszakadunk belül, és ettől lehetetlen lesz átélnünk az egységet és a teljességet.
Valójában éppen a legkevésbé kedvelt és a legtöbbet bírált viselkedésmintáink és reakcióink képesek elvezetni a legmélyebb állapotokhoz. A legmélyebb állapotokhoz vezető út a "belső rondaságon" keresztül vezet, legkevésbé kedvelt tulajdonságainkon át, azokon a viselkedéseken, érzéseken vagy reakciókon keresztül, amelyeket korlátként vagy problémaként kezeltünk. És ugyanilyen fontos, hogy a mély, belső átalakulás segítségével elért legmélyebb állapot már nemcsak ideiglenes érzelmi mámor. Ezen az úton azt is felfedezhetjük, hogy legmélyebb állapotaink miként változtatják meg mindennapi életünket.