Sorsunkban a rossz is javunkra szolgál

Az emberi sorsokban tapasztalható tragédiák, egyenlőtlenségek, igazságtalanságok, első látásra megkérdőjelezik számunkra azt, lehetséges-e, hogy mi magunk, vagy a szerető Isten, ilyen ostobán teremtjük sorsunkat. A vallásos neveltetésűek számára, pedig azt bizonyítják fényesen, hogy Sátán létezik, és mi, egy általunk nem felfogható, titkos isteni terv miatt valamennyien a prédái vagyunk.
Az igaz, hogy földi emberként élve nem látjuk tisztán, mi miért történik életünkben. A sok szenvedés és igazságtalanság láttán az az érzésünk, hogy azok teljességgel cáfolják mind a szeretet Istenéről szóló tanításokat, mind azt, hogy mi teremtjük sorsunkat. Ez nekem is gondot jelentett egy darabig. Egy életben gondolkodva nem is képzelhető el számomra, értelmet megnyugtató magyarázat.
A reinkarnációval, és a karma néhány törvényével megismerkedve azonban tisztult a kép.

Nem akarok részletes tanítást adni erről a témáról. Az érdeklődők számtalan könyvet és egyéb forrást találnak hozzá. Azokhoz akarok szólni, akik potenciális érdeklődők ugyan, de elvetették az ilyen tanításokat a fent leírt ellentmondások miatt.

A karma nagyon bonyolultnak látszik, de alapvetően két fő törvényét ismerem:

Kiegyenlítés törvénye: az általunk okozott hatásokat magunknak is el kell szenvednünk. Ha mással rosszat tettünk, azt is, ha jót, azt is meg kell tapasztalnunk a másik oldalról, vagyis velünk is azt fogja tenni valaki.
A szeretet törvénye: mindenkit, ítélkezés nélkül el kell fogadnunk olyannak, amilyen, olyannak kell szeretni, amilyen. Ha valakit elítélünk valamiért, biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan mi is el fogjuk követni azt a hibát, ami miatt elítéltük. Sajnos nagyon gyakori, hogy nem vonjuk le a konzekvenciákat az esetből, mert nem ismerjük fel a helyzetekben a hasonlóságot. Akkor már teljesen érthetőnek tűnik az a viselkedés, amit korábban annyira elítéltünk. Figyelmünket pedig a jelen problémái kötik le, így nem tanulunk annyit a dologból, amennyit lehetne.
Lelkünktől alapjaiban idegen az, hogy bárkit gyűlöljünk. (Ezt a Belső utazás egyértelműen szemlélteti.)

Amíg lesz kiegyenlítetlen számlánk, vagy ítélkezünk mások felett, addig van mit tanulnunk itt a Földön.
Bizonyára emlékszel a kereszténység két alaptanítására:

Ne tégy semmi olyat másnak, amit nem szeretnéd, ha neked tennének.
Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. (Végül is mindenki a felebarátunk.)

Aki szívből magáévá teszi ezeket a tanításokat, annak a karmája többé nem súlyosbodik.
Ha Jézus csak ezt tanította volna, akkor is kezünkbe adott volna mindent, ami a boldog életekhez kell.

A karma törvényei a szereteten alapulnak, és abszolút igazságosak. Írok néhány sors típusról, amik leginkább kétségeket ébresztenek a józanul gondolkodó emberekben ez iránt.

A betegségekről általában itt leírtam tapasztalataimat, véleményemet.
Vannak azonban születési fogyatékosságok, vagy olyan betegségek, amelyek nem gyógyíthatók sehogyan (az említett módszerekkel sem). Ezek a karmikus betegségek, vagy sérülések. Szerepük általában a kiegyenlítés. Valamelyik életünkben (akár a jelenlegiben is) másoknak okoztunk szenvedést, amit így törlesztünk le. A Hang azonban több helyen kiemeli, Isten számára nem a szenvedésünk a lényeg (az a karma törvényének mechanikus teljesülése csupán), hanem az, hogy egy ilyen sors döntési helyzeteiben hogyan döntünk. Képesek vagyunk-e a sanyarú körülmények dacára megmaradni a szeretet által diktált úton?
Meglepett az egyik beszámoló, melyet a Lelkünk Útja valamelyik kötetében olvastam. Egy hölgy (mélyhipnózisban beszélt erről), valamelyik előző életében, gyermekkorában súlyos combsérülést szenvedett, emiatt egész életében tolókocsihoz volt kötve. Nagy energiával és hittel küzdött azért, hogy minél teljesebb életet élhessen. Ebből a küzdelemből rengeteget tanult (miközben kiegyenlítette karmáját is), végül is értelmes, boldog életet élt. Elmondta, miért választotta azt a sorsot magának (meg volt az oka). Megkérdezte az író, hogy mi lett volna, ha nem történik vele a baleset? (Józanésszel azt gondolnánk, hogy akkor még szebb élete lett volna.) Azt válaszolta, hogy akkor férjhez ment volna egy rangban hozzáillő férfihez, és néhány év alatt kiüresedett volna az élete, boldogtalanná vált volna.

Fájdalmas, nehéz haláltusával végződő betegségek: ezeket vezeklésül választja magának a lélek. Több helyen is olvastam, hogy akkor, ha öngyilkossággal lerövidíti valaki szenvedéseit, valószínűleg vissza kell születnie azért, hogy "befejezze" azokat, mert nem tudta kiegyenlíteni karmáját. Ez az egyik oka annak, hogy néhány gyermek, szinte csecsemőkorban hal meg súlyos betegségben.

Miért választ magának a lélek látszólag értelmetlen csecsemő, vagy kora gyermekkori halált. A karma kiegyenlítésen (vezeklés) kívüli leggyakoribb ok az, hogy a gyermek szüleiben törjön meg az anyagi világ bűvölete. Áldozatot hoz értük azért, hogy ébredjenek rá, nem ott kell keresni az igazi értékeket. Az ilyen lélek erősen kötődik azokhoz, akik abban az életben a szülei.
A fenti könyvben szerepel egy példa, amelyben megtört szülők keresték fel az írót, gyermekük korai halálának oka felől tudakozódva. Kiderült, hogy fiuk nem tervezett magának hosszú életet, mert őt már nem izgatták ennek a világnak a lehetőségei. Azért vállalta ezt a megszületést, hogy szülei, a tragédia hatására kezdjenek spirituális tanítások felé fordulni. Viszonozta mostani apjának egy korábbi tettét. Akkor (az ókori Egyiptomban) a fiú felelős papi pozíciót töltött be, és elcsábították a korrupció nyújtotta lehetőségek. Mostani apja hatott rá (aki akkor barátja volt), hogy maradjon a helyes úton.

A szellemvilágból nézve nem jelentenek értéket az anyagi javak. Tudok egy esetről, melyben egy lélek, előző éltében, az 1960-as évek elején Hollandiában, 2 évesen belefulladt családja úszómedencéjébe.
Halálát nem traumaként élte meg. Hatalmas boldogságot élt át, és leírt egy kékszínű szellemi lényt, aki várta odaát. Segítette az átkelést. Nyilvánvaló, hogy ez volt a vállalása arra az életre. Azért született meg egy feltehetően jómódú családban, kitűnő anyagiak közé a fejlett Nyugat Európában, hogy kétévesen kiszálljon a játszmából! Szüleinek ugyan meg volt anyagilag mindene, de az igazán értékes ajándékot feltehetően tőle kapták meg.

Nem állítom, hogy mindenre tudom a választ. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez a téma lényegesen bonyolultabb annál, semhogy józan parasztésszel a mélyére láthatnánk.
Firtathatnánk azt is, hogy akkor most Isten teremti-e sorsunkat, vagy mi. Ha mi, akkor miért nem butaság az, amikor Istenhez imádkozik valaki, sorsa javulásáért? Ez egy külön téma. A Hang, aki Jézussal azonosította magát, így válaszolt valakinek, aki nem értette ezt: ti is Istenek vagytok, csak én egy kicsit jobban. (Ő csak tudja. Vagy ezt az Isten sem érti? :-) )

Hiszem, és logikusnak tartom: azért élünk a Földön, hogy minden helyzetben tanuljuk megtartani lelki egyensúlyunkat, szeretetünket. Hiszem, hogy sorsunkat magunk teremtjük. Egyetlen reinkarnációs leírásban sem olvastam róla, hogy Sátán beleszólna sorstervünkbe. Ellenkezőleg! Inkább azt látom, hogy sorsunkat tervezve keressük azokat a helyzeteket, amiket ideát Sátán művének tulajdonítunk. Nagyszerű kihívást látunk bennük, és nagy ambícióval vágunk bele az ilyenekkel megtűzdelt életbe. Gyakran előfordul, hogy egy kissé túlvállaljuk magunkat. Ilyenkor, látva merész terveinket, próbálnak visszafogni bennünket tapasztalt segítőink. Ők tudják, hogy jóból is megárt a sok, de rosszból még inkább. :-)
Több könyvet olvastam ebben a témában, amely emberek sorsának egy-egy karmikus szálát követi végig, életről-életre. Jellemző ezekre, hogy a helytelen döntések nem előre elrendeltek. Mindig jelen van egy helyes döntési lehetőség is, amelyet a kísértések miatt (hatalomvágy, bosszú, kapzsiság stb…) nem veszünk észre. Az is jellemző, hogy a rossz karma kiegyenlítése mindig építő jellegű. A szenvedésekkel teli élet mindig úgy van megtervezve, hogy sok pozitív fejlődési lehetőséget rejteget.
Még egy dolog van, ami nem volt előttem azonnal világos. A karmikus adósságok kiegyenlítése nem ránk kényszerített dolog. Odaát bennünket gyötör a helytelen cselekedet, és okvetlenül jóvá akarjuk tenni. A jócselekedetek viszonzása ugyancsak erős belső kényszerből fakad. Senki más nincs, aki szigorúan elénk állna, és ránk parancsolna.
Olyanról már gyakrabban olvastam, hogy egyesek nem képesek reálisan megítélni a bevállalt nehézségek mértékét, és okosabb tanácsadóik próbálják őket mértékletességre inteni. A döntés azonban az övék. Az ilyenek nagyon neheztelnek Istenre földi életükben, amiért annyi bajjal sújtja őket.
Olyanról is olvastam már (mint korábban említettem), hogy néhányan egyáltalán nem képesek átlátni a helyzetet, megtervezni eljövendő életüket. Az ilyeneknek mások segítenek azt úgy összeállítani, hogy minél kevésbé tudjanak rontani helyzetükön. A terveket viszont az érintettnek kell elfogadnia. Elvégre szabad akarata van mindenkinek. A Hang ilyenkor azt szokta mondani: a te életedet olyanok tervezték meg, akik jobban szeretnek téged, mint te, saját magad.

Az a nagy különbség, ami az anyagbazárt lélek és az anyagot elhagyott lélek mentalitásában van, az anyagból fakad. Az anyag ugyanis telítve van alacsony rezgésszintű energiákkal, önzéssel. Erről Bertha Dudde ír sokat, és Lorber Jakab is ezt tanítja.
A Lelkünk Útja-c könyvben egyértelműen elmondják a páciensek, hogy az anyagi testtel, negatív tulajdonságainkat is levetjük. Halál után nincsenek többé haragosaink, nem ítélünk el többé senkit.
Lényünk, bizonyos szempontból egy súlyemelőre hasonlít, aki erősödni akar, és egyre nagyobb súlyokat felemelni, sportból. Ehhez a súlyokat az anyag adja. A szellemvilágban egyszerűen nem tudunk tárcsákat tenni a súlyemelő rúd végére. Ha életünkben vétünk, az olyan, mint ha elrontottuk volna versenyen a gyakorlatot. Egyetlen vágyunk van: tovább edzeni, és legközelebb sikeresen elvégezni. Edzeni odaát is lehet, de a verseny a Földön zajlik!

Az itt leírtakkal az a célom, hogy érzékeltessem: lehetséges az igenlő válasz a fenti kérdésekre. Ezzel segítsek elhárítani a legfőbb akadályt az olvasó fejlődésének útjából: a szilárd tagadó meggyőződést.
A teljes valóság nagyon összetett. Drunvalo Melchizedek azt írja egyik könyvében: a valóság annyira sokrétű, hogy más-más nézőpontból szemlélve gyakran úgy tűnik, mintha nem is ugyanazt a valóságot néznénk.
Ne féljünk tehát nézőpontot változtatni. Könnyen kiderülhet, hogy az egymásnak ellentmondó világszemléletek nem is állnak annyira távol egymástól.

Ebben a szövegben csak egy könyvet említek (Lelkünk Útja), bár a témával sok könyv, és internetes portál foglalkozik. (A kezdő oldalról elérhető néhány.) Azért maradtam ennél, mert ezt nem egy próféta, vagy közismert médium írta, hanem egy orvos, a tudomány képviselője. Személyét alkalmasnak tartom arra, hogy a tőle kapott információnak kellő súlyt adjon a tudománypártiak számára is.