Mi végre vagyunk a világon?

Gyermekkorom óta foglalkoztat a kérdés. A materialista világnézetben csak nagyon sekélyes válaszok adhatók, amikkel egyáltalán nem tudtam azonosulni. Inkább a vallásban sejtettem mélyebb, igazabb feleleteket, de a keresztény filozófia bűnösség elméletétől felfordult a gyomrom. Alapvető hiányosságot láttam benne, és ránézve az egyház múltjára (pláne arra, amit tanítottak), elfordultam tőle.
Később a buddhizmus tűnt hitelesnek. Paradox módon azon keresztül jutottam el az evangéliumokhoz. Nagyon megragadott Jézus alakja és tanításai. Éreztem, hogy a szeretet valamilyen módon fontos szerepet kap a rég keresett válaszban.
Később találkoztam a Hang tanításaival, amiből megismertem az igazi keresztény szellemiséget. Ezt a hatalmi egyház jócskán eltorzította, bár vannak egyes papok, akik megéreznek és képviselnek belőle valamit, hisz az embereknek ez áll közel igazi természetéhez. Nem tudtam azonban mit kezdeni az "eredendő bűnnel". Mint isteni lények, hogyan lehettünk olyan balgák, hogy tudatosan elhagytuk a szeretet országát?
Aztán találkoztam a szcientológia egyház elméletével, amit az emberek tudatalattijából hívott elő. Ebben dicső emberi múlt szerepel, hatalmas csillag birodalmakkal, kozmikus háborúkkal. A Csillagok háborúja (állításuk szerint) azért annyira népszerű film, mert valóság alapja van, és ezt érzik az emberek.
A szcientológia szerint, bennünket "idetoloncolt" egy vezető a Földre, mert a világában tapasztalt túlnépesedést akarta megszüntetni. Azt is megoldotta, hogy lelkeink ne akarjanak elmenni innen, mert nem ért volna sokat vele, ha azonnal újraszületünk ott, ahonnan elhozott bennünket.
Ugyanakkor azt tanítják (a Biblia is, és a manapság könnyen hozzáférhető, csatornázott szellemi tanítások is), hogy Isten az maga a szeretet, mi pedig isteni lények vagyunk, akik szabad akarattal teremtjük sorsunkat. Mindössze a karma törvényei játszanak ebben közre, amik nem mondanak ellent szabad akaratunknak.

A fenti elemek nem álltak össze egységes képpé, amíg nem találkoztam két újabbal. Tóbiás tanításaival, és a Mennyei prófécia című filmmel. (Itt van a próféciák szövege.) Ezek segítségével helyre kerültek a kirakós játék darabkái. Mindegyik. Értelmet nyertek Jézus tanításai, az úgynevezett "eredendő bűn", a szcientológia tanítása, a buddhizmus, és beleillik a képbe szabad akaratunk, és Isten is, aki maga a szeretet.

Tóbiás szerint, mi felfedezők vagyunk. Istennek azok a részei, akik a folyamatos teremtésben lelik örömüket, és Istennek is határtalan örömöt szerzünk ezzel. Igaz ugyan, hogy Isten a "minden létező", de valójában meg vannak a határai. Folytonos felfedező tevékenységünkkel segítünk neki megismerni önmagát.
Egyszer "vettünk egy nagy levegőt", és felfedező kedvünknek engedve elhagytuk Isten világának határait, amit Tóbiás tűzfüggönynek ír le.
A boldog, meleg környezetből egy sivár ürességbe kerültünk, ami kétségbe ejtett bennünket, és vissza akartunk jutni a mennyországba, de energiára lett volna szükségünk hozzá. Egymástól próbáltunk rabolni. Megteremtettük a semmiből az univerzumot. Csapatokba, bolygóközi szövetségekbe tömörültünk, és korszakokon át tartó kozmikus méretű háborúkat vívtunk egymással. Lángba borítottuk az egész kozmoszt, míg végül rá kellett jönnünk, hogy ez nem hoz megoldást senkinek.
Megállapodtunk abban, hogy modellezzük a dolgot. Ki lett választva egy "elit csapat", aki reprezentálja az univerzum faji összetételét, és részt vesz a kísérletben. Létrehoztuk a Földet. Itt kicsiben, az addiginál sűrűbb anyagi közegben játsszuk azt, amit azelőtt kozmikus méretben. Erősen korlátozott technikai lehetőségeink mellett azonban nem tudunk galaktikákat elpusztítani.
Azóta a vállalkozók kis csapata egymást gyötöri az energiáért, egymást nyomjuk el, büntetjük, lopjuk meg ebben a modellben. Itt is érvényesül teremtő hatalmunk, és szabad akaratunk, de szándékosan korlátoztuk tudatosságunkat és hozzáférhető emlékeinket, nehogy mindig a "jól bevált módszerekhez" nyúljunk vissza, valahányszor hasonló szituációba kerülünk. Éljük meg azokat új ként, és találjunk új megoldásokat.
Olyan ez, mint egy nagy szimfónia, amelyben ismétlődő motívumok vannak, de egy kicsit mindig másképp jelennek meg, míg végül kikerekedik valami csodálatos egész belőlük.
Több, otthont adó bolygót is elpusztítottunk már, ez a soron következő, de talán most végre megtaláltuk a megoldást, aminek három alappillére van:
  1. Vegyük észre, hol vannak saját világunk, saját felelősségi területünk határai, és azokon belül ne engedjünk beleszólást a sorsunkba. Mi döntsünk benne, mert a felelősség is a mienk! Ne engedjük elnyomni szabad akaratunkat semmilyen formában.
  2. Vegyük észre, hol vannak a másik ember határai. Tiszteljük meg azzal, hogy nem szólunk bele a dolgaiba, semmilyen formában ne próbáljuk elnyomni.
  3. Mint szabad, egymás határait tisztelő lények, szeressük, fogadjuk el és támogassuk egymást őszinte szívvel. Tanuljunk meg igaz szeretettel, önzetlenül adni másoknak.
Azt mondtam, folyamatosan elnyomjuk egymást. Ez igaz nemzetközi, társadalmi és egyéni szinten egyaránt. Annyira beidegződött viselkedési forma, hogy fel sem tűnik. Miről beszélek?
Az magától értetődő, hogy elnyomás, ha egy agresszor állam lerohan egy másikat. De vajon mennyire tisztelik honfitársaik a szabad akaratát azoknak a katonáknak, akik a honvédő harcot folytatják? A katonának sehol nincs szabad akarata azt illetően sem mikor, kit gyilkoljon meg.
Hol a szabad akarat a demokráciákban, ahol a többség nyomja el a kisebbséget? A kisebbség tehát egyértelműen el van nyomva. De vajon az, amit a hatalmon lévő kormány tesz, tényleg megegyezik a többség akaratával?
Tisztelik-e határainkat azok, akik különböző ideológiákkal programoznak bennünket, ill. kényszerítenek ránk, amik végül mindig balul sülnek el? A történelmünkön végig vonul jó néhány ilyen folyamat.
Vagy gondoljunk a reklám áradatra. A közhiedelemmel ellentétben, komoly hatással vannak vásárlási szokásainkra. Az egészséges intuíciók helyett a reklámok által beprogramozott információk mozgatják kezünket a szupermarketekben.
Léteznek társadalmi, jogi törvények, amik korlátoznak bennünket. Ezekre sajnos szükség van mindaddig, amíg általánosan el nem jutunk a szeretet egy olyan szintjére, ami értelmetlenné teszi azokat. Szabad akaratunkat azonban ezek csak látszólag korlátozzák.
Az egyéni elnyomás még inkább mindennapos. Nem csak az agresszív családfő terrorja tartozik ide.
Elnyomás az is, ha leértékelek valakit. Tudását, viselkedését, öltözetét, érdeklődési körét stb.
Sőt! Az is agresszió, ha kéretlenül, határozott véleményt mondok a dolgaival kapcsolatban. Ezt esetleg egyszer, kellő tisztelettel és tapintattal megtehetem, de nem mindegy a hangnem, és az ismételgetés már manipuláció.
(Más a helyzet akkor, ha közös ügyünket érint a dolog. Azt tisztázni kell.)

Nem egyszerű ez. Testi betegségeink is ebben a talajban gyökereznek, amiket valójában, ahogyan  Dr.Hamer egyértelműen bebizonyította, különféle konfliktusaink okoznak.
Le kell szoknunk néhány meggyökeresedett viselkedés mintánkról, mint pl.:
Tudom, hogy ezekkel a nyúlfarknyi bölcsességekkel általában senki sincs kisegítve. Ez jól hangzik, de lényegesen többre van szükség akkor, amikor "ad a sors egy pofont".
Konfliktus feloldásra nagyon jó a Belső utazás, de van, amire nem az igazi.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek Szabó Ilona Szi kommunikáció tanfolyamait, ahol több hasznos módszert is meg lehet ismerni. Ezek a módszerek segítenek abban, hogy feldolgozzuk azt, ha más betolakszik határainkon belülre, és abban is, hogy mi úgy kommunikáljunk másokkal, hogy ne tegyük ugyanezt.
Az utóbbi alapja az erőszakmentes kommunikáció, amit az alábbi könyvből megismerhetünk:

Dr.Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak

Álljon itt mottónak egy vers, ami megsejttet valamit a lényegéből:

Elviselem, amikor megmondod,
mit tettem és mit nem.
Értelmezésedet is elviselem.
De kérlek, e kettőt sose keverd össze!

Ha össze akarod zavarni a dolgainkat,
elárulhatom a titkát:
keverd össze cselekedetemet
az azzal kapcsolatos véleményeddel!

Mondhatod, hogy csalódtál
az el nem végzett házimunka láttán,
de ha "felelőtlennek" nevezel,
azzal sohasem fogsz tettre késztetni.

És mondd meg, ha sértve érzed magad,
amikor a közeledésedet elhárítom,
de ha érzéketlennek és hidegnek nevezel,
azzal nem növeled jövőbeli esélyeidet.

Igen, elviselem, amikor megmondod,
mit tettem és mit nem.
Értelmezésedet is elviselem.
De kérlek, e kettőt sose keverd össze!

Mint állítottam, a fentiek képezik, korszakokon át meglévő hatalmas problémánk megoldását.
A Mennyei prófécia című filmben vannak jelenetek, melyekben látható, miként szívják el mások energiáit azok, akik szándékukban, hitükben próbálnak megingatni embereket.
Az is kiderül azonban a filmből, hogy akkor, ha két ember szeretettel, bizalommal, kölcsönös elfogadással és önzetlen adással fordul egymás felé, csoda történik. Kettejük körül egy hatalmas energiamező kezd kialakulni, ami sokkal nagyobb, mint azt megelőzően volt energia mezőik összege. Itt van hát a hiányzó energia forrása! A megoldás küszöbén állunk!
Ezért ünnepelnek bennünket annyira a szellemvilág lakói, és ezért drukkol nekünk annyira az univerzum.
Van azonban egy momentum, ami nem mellékes: ez a megoldás nem juttat bennünket vissza abba a mennyországba, amelyből eljöttünk.
Sokkal nagyobb dolog történik: a mennyország határai fognak kiterjedni. Behívjuk Istent a mi világunkba. Micsoda ostobaság az, hogy büntetés járna ezért nekünk?!

És a szabad akarattal mi a helyzet?

Úgy gondolhatnánk, hogy ebben a világban nem működik a szabad akarat, hisz kizárja az a rengeteg törvény, korlát, amivel körül vagyunk véve.
Nem egészen ez a helyzet.
Ajánlom mindenki figyelmébe az alábbi könyvet, ami a teremtés legalapvetőbb törvényéről, a vonzás törvényéről szól:

Esther és Jerry Hicks: Kérd és Megadatik I-II.

A 16, és 17-fejezet leírja, hogyan is működik a teremtés.
A könyv felvázol továbbá egy érzelmi létrát ami kulcsfontosságú, tudatos teremtésünkben. Ha élvezni akarjuk gyümölcseit, ügyelnünk kell, hogy életünk minden lényeges területével kapcsolatban, az érzelmi létra felső részén (1-6) legyünk. Akkor olyan eseményeket vonzunk be, amelyek kellemes megtapasztalást jelentenek majd. Problémáinkra kitűnő megoldások adódnak. Ugyanakkor 8 alatt a legrosszabbakra számíthatunk.
"Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!" Ismerős? Ez a 4. szint.
Gyakran megfigyelhető, hogyan ragadnak bele az emberek rossz élethelyzetekbe. Betegségbe, gyászba, szegénységbe, rossz emberi kapcsolatokba, aggódásba. Nem találnak rá megoldást, mert az érzelmi skála alján vannak. A könyvben 22 gyakorlat van arra, hogyan tudjuk magunkat az alsó szintekről felküzdeni. Megjegyzem, hogy ezzel a Szi Kommunikáció is foglalkozik.

Tudom, hogy vannak sorsszerű állapotok az ember életében, de biztos vagyok benne, hogy azoknak sem az a céljuk, hogy az érzelmi skála alján tartsanak bennünket. Épp ellenkezőleg. Meggyőződésem szerint azért vannak, hogy megtanuljunk, azok dacára is feljutni az érzelmi létra felső szintjére. Gondoljunk csak bele: Jézus nem a bosszút tanítja (18), hanem minimum a reményt (6). De Ő ennél magasabban élte az életét pedig lett volna kire haragudnia.

A fentiekből következik, hogy az, hogy valaki mivel foglalkozik, önmagában nem határozza meg, hogy az rossz-e számára, vagy jó. Bármi is az, ha emeli az érzelmi skálán, akkor hasznos, ha nem, akkor nem. Ha valaki a történelemmel foglalkozik, és az érzelmileg nem érinti meg, akkor mindegy. Ha a magyarokat ért igazságtalanságok miatt folyamatosan az érzelmi létra alján van (legyőzöttség, mások hibáztatása, düh…), akkor nem a legjobbat teszi magának. Viszont akkor, ha ez a foglalatosság segíti abban, hogy ezekről a szintekről felemelkedjen az érzelmi létra felső fokaira (lelkesedés, elragadtatás), visszanyerve elvesztett önértékelését ezen a területen, jó értelembe vett nemzeti büszkeségét, akkor jót tesz magának.  (Megjegyzem, engem nem érintett meg erősen a történelem, de a kádári időszakban tanultak alapján olyan kép alakult ki bennem a magyarokról, amely nem festett le bennünket túl sikeresnek. Emlékszem rá, milyen sokat jelentett számomra az, amikor elolvastam Nemeskürty István egyik könyvecskéjét, amelyből kiderült, hogy valójában egészen más a helyzet. Annak, akinek gondja van ezen a téren, tudom ajánlani a http://www.magyartaltos.info/  oldalt.)

Nos, jelenleg úgy gondolom, valahogy így festhet ittlétünk oka és története. Persze a teljes kép ennél lényegesen bonyolultabb, ez a valóság egy erősen leegyszerűsített vetülete csupán, de tanulságosnak tartom.
Drunvalo azt mondja: a valóság annyira sokrétű, és annyira másként fest eltérő nézőpontokból, hogy sokszor úgytűnik, nem is ugyanarról a valóságról van szó.

Szeretettel: VeSa